Családbarát vállalkozás

Hogyan választunk tananyagot?

2010-01-29T15:47:00.007+01:00

Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon mi alapján választunk, ha valamit meg szeretnénk tanulni, és ehhez keresünk segítséget. Az interneten manapság már szinte mindenre lehet találni ingyenes anyagokat, blogokat, GYIK-eket, ötletgyűjteményeket és fizetős tananyagokat is. Az ingyenesekről nyilván egy pillanat alatt eldöntjük, hogy letöltjük-e vagy eltesszük-e a kedvencek közé, de amiért fizetni kell, azt valószínűleg jobban meggondoljuk.

Vajon ki milyen szempontokat vesz figyelembe, amikor ezek közül választ?

Megtisztelnél, ha pár szóban leírnád, Te hogyan szoktál dönteni, elsősorban a fizetős tananyagok esetében. Melyek az legfontosabb szempontjaid? Milyen előnyök vezetnek az egyik vagy a másik tanfolyam, e-book, oktatócsomag választásához? Mik a legfőbb félelmeid, aggályaid ezekkel kapcsolatban? Van-e esetleg rossz vagy jó tapasztalatod egy-egy szolgáltatóval, trénerrel, tananyaggal kapcsolatban, amit szívesen megosztanál velünk is?

Előre is köszönöm a hozzászólásaidat!

Készítettem egy szavazóformot is, ha nincs kedved írni, csak kattints:
(az alján lévő széles nyíllal lehet letekerni a többi lehetőséghez)

A pesszimista és az optimista sapka

2009-12-08T09:11:00.009+01:00

Jajj, milyen rémes - sóhajtottam fel magamban ma reggel, amikor hazaértem a kerékcseréből. Most szakadó esőben, hidegben kell elgurigatnom ezeket a rettentő nehéz, rettentő piszkos nyári gumikat a garázsig... Aztán egy pillanatra megálltam és elgondolkodtam ezen. Te jóságos ég, milyen hálátlan vagyok. Hát nem kellene inkább annak örülnöm, hogy van autóm, van téli kerekem, sőt, még garázsom is van? Sokan nyilván irigylik a problémáimat - tulajdonképpen ez egy remek dolog, és még testgyakorlásnak is megteszi! :-)

Mi köze mindennek a vállalkozáshoz vagy a családhoz? Részben az, hogy az életünk minden területén jó lenne, ha észrevennénk a pozitív dolgokat, és nem a negatívak miatt rágnánk magunkat. Araszolnunk kell a dugóban a munkahelyünk felé? Adjunk hálát, hogy van munkánk, van autónk, van pénzünk benzinre. Csak a parkoló túloldalán volt hely? Adjunk hálát, hogy van két erős lábunk, amelyeken elsétálhatunk a bevásárlóközpontig és van pénzünk, amit elkölthetünk a boltban. És így tovább. Csak rajtunk múlik, melyik változatot választjuk, csak rajtunk múlik, hogy milyen gondolataink támadnak egy-egy esemény kapcsán.

Talán ismeritek a "Kő az úton" című verset - aki régebben olvassa az írásaimat, biztosan találkozott már vele. Idézzük fel ismét, mert megunhatatlan a gondolkodásmód, amelyre tanít.

Kő az úton
(M. Feesche után németből)

Gondolod, kerül életed útjába
egyetlen gátoló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
hidd el, ahol van, ott kell lennie.
De nem azért, hogy visszatartson téged,
se, hogy lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
hogy te megállj mellette,
nézd meg a követ, aztán kezdj el
beszélni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
küld azzal az akadállyal neked.
S ha lelked Istennel találkozott,
utadban minden kő áldást hozott.

Természetesen nem kell vallásosnak lenned ahhoz, hogy megértsd és alkalmazd ezt az üzenetet. Ha az utadba kerülő akadályokat nem úgy tekinted, mint gátló tényezőket, hanem olyan alkalmakat, amelyekből tanulhatsz, akkor egyetlen rossz pillanat sem múlik el valami jó következmény nélkül. Válságos időkben (és most nem a "gazdasági világválság"-ra gondolok) az ember hajlamosabb a pesszimista sapkáját feltenni, pedig ha a fentieket az emlékezetünkbe véssük, rájövünk, hogy erre nincs szükség. És hogy mennyire új ez a gondolat? Ugyan már, hát nem emlékszel arra az ősrégi magyar közmondásra, hogy "minden rosszban van valami jó"? :-)

Tedd fel az optimista sapkádat, és munkára fel! Még egy csomó jó dolog vár ma Rád!

Szeretet program

2009-11-23T10:25:00.003+01:00

Terméktámogatás: Igen, miben segíthetek?
Vásárló: Hát, hosszas megfontolás után úgy döntöttem, installálni fogom a Szeretetet. Végigvezetne, kérem, a folyamaton?
Terméktámogatás: Rendben, szívesen segítek. Készen áll az indulásra?
Vásárló: Tudja, nem vagyok egy műszaki zseni, de azt hiszem, készen állok. Mit kell először tennem?
Terméktámogatás: Első lépésként nyissa meg a Szívét. Megtalálta a Szívét?
Vásárló: Igen, de egy csomó más program is fut jelenleg. Lehet telepíteni a Szeretetet, miközben ezek futnak?
Terméktámogatás: Milyen más programok futnak?
Vásárló: Lássuk csak, van Múltbéli Megbántódás, Alacsony Önértékelés, Harag és Neheztelés. Ezek futnak éppen.
Terméktámogatás: Nem gond, a Szeretet fokozatosan törölni fogja a Múltbéli Megbántódást a jelenleg működő rendszeréből. A hosszú távú memóriában esetleg megmaradhat, de már nem fog megzavarni más programokat. Végül a Szeretet felül fogja írni az Alacsony Önértékelést a saját moduljával, amit Egészséges Önértékelésnek hívnak. Viszont a Haragot és a Neheztelést teljesen ki kell kapcsolnia. Ezek a programok megakadályozzák a Szeretet megfelelő installálását. Ki tudja kapcsolni ezeket?
Vásárló: Nem tudom, hogyan kell kikapcsolni őket. Meg tudja mondani?
Terméktámogatás: Örömmel. Menjen a Start menübe, és indítsa el a Megbocsátást. Ezt addig kell ismételnie, amíg a Harag és a Neheztelés teljesen ki nem törlődnek.
Vásárló: Rendben, kész! A Szeretet automatikusan elkezdte telepíteni magát. Ez normális?
Terméktámogatás: Igen, de ne feledje, Önnek csak az alapprogram van meg. El kell kezdenie kapcsolódni más Szívekhez, hogy hozzáférjen a frissítésekhez.
Vásárló: Hoppá! Máris kaptam egy hibaüzenetet. Azt mondja: "Hiba - A program nem fut külső egységeken." Most mit tegyek?
Terméktámogatás: Ne aggódjon. Ez azt jelenti, hogy a Szeretet program Belső Szíveken való futásra lett tervezve, de az Ön Szívén még nem futott. Kevésbé technikai nyelven ez csak annyit jelent, hogy Önnek először saját magát kell Szeretnie, mielőtt másokat Szerethetne.
Vásárló: Tehát most mit tegyek?
Terméktámogatás: Gördítse le az Önelfogadás menüt, majd kattintson az alábbi fájlokra: Megbocsátok Magamnak 2.0, Felfedezem az Értékeimet 1.5, Tudomásul Veszem a Korlátaimat 3.0.
Vásárló: Rendben, kész.
Terméktámogatás: Most másolja őket az "Én Szívem" könyvtárba. A rendszer felül fog írni minden zavaró programot és kijavítja a hibás programozást. Ezen kívül törölnie kell a Terjengős Önkritikát az összes könyvtárból és kiürítenie a Kukát, hogy biztosan eltávolítsa teljesen és soha ne jöhessen újra elő.
Vásárló: Megcsináltam. Hé! A Szívem új fájlokkal telik meg. Mosoly jelent meg a képernyőmön és a Béke meg az Elégedettség bemásolja magát mindenfelé a Szívembe. Valamint az egész rendszerem melegedni kezdett. Ez normális?
Terméktámogatás: Sok esetben. Másoknak eltart egy ideig, de végül minden helyreáll a megfelelő időben. A rendszer melegedése normális, és javítja a Szív működését, ne aggódjon. Egyébként jó érzés, nem?
Vásárló: De igen, csak szokatlan.
Terméktámogatás: Szóval, a Szeretet telepítve és rendesen fut. Még egy dolog, mielőtt letennénk. A Szeretet Ingyenes Program. Figyeljen rá, hogy továbbítsa azt és a különféle változatait mindenkinek, akivel kapcsolatba kerül. Ők is megosztják majd másokkal és visszajuttatnak viszonzásul Önhöz is új és izgalmas változatokat.

A fentieket nem én magam írtam, a neten kaptam, de már nem emlékszem, honnan származik. Eredeti írójának ezúton is hálám, és ha valaki tudja, ki írta, ossza meg velünk! Köszönöm!

Értékesítés vagy hálózatépítés?

2009-10-12T11:14:00.004+02:00

Kissé kellemetlen vita bontakozott ki a közelmúltban két hálózatfüggetlen MLM-tanácsadó blogján. Tulajdonképpen onnan indult az egész, hogy az egyikük úgy gondolta, a másik egy olyan kulcsszó-kombinációt használt online hirdetésekre, ami többé-kevésbé az ő védjegye, hiszen ő már régóta hirdet ugyanígy. De ezen a problémán viszonylag hamar túljutottak, a többi hozzászólás már inkább arról szólt, hogy melyikük ért jobban az MLM-hez, és melyikük számít hiteles trénernek. Végigolvastam az összes – nem kevés – hozzászólást, mert igazán kíváncsi voltam, miért nem férnek el egymás mellett (egyébként végül nagyon kulturáltan oldották meg a nézeteltérésüket). Nyugodtan nevén is nevezhetjük a két trénert: Magda Attiláról és Mátrai Szilárdról van szó.

Miért is írom le ezt itt?

Mátrai Szilárd ezt írta Magda Attiláról: Attila kiváló értékesítési tréner, de nem sikeres MLM-es, ezért nem kellene MLM-eseket oktatnia értékesítésre, hiszen "az MLM nem sales". Mások azt írták, hogy Szilárd ugyan korábban sikeres MLM-es volt, de a hálózatépítés azon formái, amelyeket ő használt, már elavultak, ezért nem kellene MLM-eseket oktatnia hálózatépítésre. Az a mondat ugyan nem hangzott el, hogy "az MLM nem hálózatépítés", de majdnem... És ez volt az a pillanat, amikor ráébredtem, hogy milyen hihetetlen, fantasztikus összevisszaság van az emberek fejében még mindig az MLM-ekről.

Nem vagyok sem okosabb, sem sikeresebb az MLM-ben egyiküknél sem, és nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy majd én akarom megmondani a tutit, de valamiről még ők ketten is elfelejtkeztek, éppen ők, akiket tudásuk és munkájuk miatt oly nagyra becsülök.

Ugyanis az nem kérdés, hogy az MLM értékesítés-e vagy hálózatépítés-e. Az MLM mindkettő, sőt, még több is! Legalábbis a tisztességes, értéket képviselő MLM-cégeknél nem lehet megkerülni egyiket sem.

Úgy gondolom, az én cégemnek van egy nagyon jó illusztrációja arra, hogy milyen a jó MLM-üzlet. Olyan, mint egy tricikli, és ha bármelyik kereke hiányzik – billegni fog!

Az MLM-tricikli három kereke a termékértékesítés (egy törzsvásárlói kör kiépítése), a hálózatépítés (új munkatársak szponzorálása), és a megtartás (a csapatunk folyamatos oktatása, továbbképzése). Ha bármelyik hiányzik, kiegyensúlyozatlan az üzletünk!

Ugyan ki dől még be az MLM-eknek?!

2009-09-27T12:15:00.006+02:00

Nem így akartam, vagy legalábbis nem ez volt a célom az elején - de úgy látszik, az Univerzum azt akarja, hogy ezzel foglalkozzak :-) - már megint elém került egy honlap, amelyen "jól" megfogalmazták, hogy mi is az az MLM. Nem idézem szó szerint, mert nem akarom a honlap íróját hibáztatni, csak éppen rettenetesen hiányosak az információi.

Azzal is tisztában vagyok, hogy ennek a blognak az olvasói pontosan tudják, hogy mi az az MLM. Amit most közreadok, azt azzal a céllal teszem, hogy ahol csak tudjátok, terjesszétek - vegyétek át, amit írtam, akár szó szerint is; még azt se bánom, ha nem jelöltök meg engem forrásként, de tisztázzuk végre a tényeket, hogy mi is az az MLM!

1. A fizetős vásárlói közösségeket NEM hívják MLM-nek. Az MLM azt jelenti, Multi-Level Marketing, azaz többszintű ajánlási rendszer, amint azt Te is nyilván pontosan tudod. Az MLM mindössze annyit jelent, hogy a rendszerben dolgozók a saját munkájuk után kiskereskedelmi jutalékot kapnak, az általuk behozott és betanított munkatársaik munkája után pedig nagykereskedelmi jutalékot vagy más néven bónuszt. Teljesen más kérdés, hogy az MLM-rendszeren belül, ami tulajdonképpen a franchise egyik formája (lásd benzinkutak, élelmiszerbolt-láncok, szállodaláncok, gyorsétterem-láncok és így tovább) pontosan mit kell csinálnia annak, aki benne dolgozik.

2. Valóban sok "hálózatépítő" csak azt akarja, hogy az új belépőik befizessék a csatlakozási díjat, mert ezekből a befizetésekből ők kapnak pénzt. Ez egy illegális dolog, mert a korábban belépők között osztják szét a későbben belépők befizetéseit. Ez úgy hívják, hogy PILÓTAJÁTÉK. A valódi, legális és tisztességes MLM-ekben értékes termékek vagy szolgáltatások kereskedelmével foglalkoznak. Ahol nincs eladás, ott nem keletkezhet nyereség sem, tehát nincs mit visszaosztani - ez pilótajáték. Ahol van kereskedelem, ott van nyereség, és ott van jutalék is - ez a KÖZVETLEN ÉRTÉKESÍTÉS, amit igen, sokszor MLM-rendszerben végeznek, de nem mindig (lásd pl ingatlanközvetítők).

3. A tisztességes MLM-rendszerekben nincs belépési díj, vagy csak minimális, hanem a legtöbbször azt írják elő, hogy vegyél egy kezdőcsomagot, amelyben kedvezményes áron megkapod a cég néhány alaptermékét személyes kipróbálásra, hogy lásd, jók-e, tudsz-e velük azonosulni, értéket tudsz-e adni, ha ajánlod őket. De ennek a kezdőcsomagnak az árából a szponzor (aki behozta az új embert) egyetlen fillért sem kap, tehát neki nem az az érdeke, hogy beléptessen új embereket, hanem az, hogy megtanítsa őket pénzt keresni, és akkor majd ő is fog kapni bónuszt.

4. A tisztességes MLM-rendszerekben nincs havi kötelező vásárlás! Vannak minősülési szintek, amelyek eléréséhez meghatározott fokú teljesítmény kell, de ez nem azt jelenti, hogy ennyit kell megvenned havonta vagy évente vagy akármikor, hanem az, hogy ennyit kell eladnod! Ha nem sikerül, akkor majd sikerül legközelebb, semmi következmény nincs.

5. Valóban érdemes saját használatra IS vásárolni és használni a termékeket (márpedig ha jónak találod őket, miért ne tennéd), de üzleti szempontból azért, mert közvetlen értékesítésről, személyes ajánlásról beszélünk, és nem ajánlhatunk úgy egy terméket, hogy nézd, itt ez az akármi, én ugyan még nem használtam, de Neked biztos jó lesz - ki hinne így nekünk? Hogyan tudnánk így eladni?

6. Vannak olyan MLM-hálózatok is, ahol nem nekünk kell a termékek vagy szolgáltatások eladásával foglalkoznunk, hanem erre a célra fel van építve a rendszer (egy webáruház vagy egy közösségi oldal reklámokkal), és erre kell felhívnunk az ismerőseink figyelmét. De a feladat itt is ugyanaz, ami a "termékes MLM-ek"-nél: személyes ajánlással értékes dolgokat kell közvetítenünk!

Tehát összefoglalva: számos tisztességes MLM-cég működik úgy, hogy nincs belépési díj, nincs havi kötelező vásárlás, és ha valaki elad egy terméket, azonnal megkapja a jutalékát, nem kell "gyűjtenie a pontjait", hogy elérje a kifizetést. A legfontosabb azonban az: sok mindenkinek, például a kisgyerekekkel otthon lévő anyáknak (akik számára különben eredetileg kitalálták ezt az egészet) sokszor nincs más lehetőségük a pénzkeresésre, mint egy ilyen rendszerhez csatlakozni. De mindenki felnőtt ember, tessék megkérdezni a pontos feltételeket, mielőtt aláírunk egy szerződést. És tájékozódjunk, mielőtt ex cathedra kijelentünk valamit - az információ sokat ér, a pontos információ egyenesen kincs.

Születésnap

2009-09-21T09:03:00.001+02:00

A születésnap, túl azon, hogy alkalom az ajándékokra, a gratulációkra, az összegyűlésekre, és - főleg - a tortákra!, nálunk, vagy csak nekem, valahogy mindig az értékelés, a számvetés ideje is. Mit értem el az előző óta? Hol tartok most a vállalkozásomban, mennyit sikerült megvalósítanom az egy évvel ezelőtti terveimből?

A negyedik fiam ma még csak kétéves, hát az ő szénája tökéletesen rendben van. Az elvárható módon megtanult járni, futni, lépcsőn menni, egyedül eszik, egész mondatokat mond, köszön, bocsánatot kér, és tudja, hogy hogy hívják és hány éves. De mi a helyzet velem? Amikor tavaly ő az első lépéseit tette, én akkor írtam a Haladó OkosKismama levélsorozatomat. Amikor ő az első szavait mondta, én akkor kezdtem az első, megrendelésre készített reklámkampányomat. Amikor ő először szólt, hogy tisztába kell tenni, én akkor lettem kész az első, másvalakinek összerakott weblapommal. Haladtam annyit egy év alatt, mint a kisfiam?

Természetesen tudom, hogy egy kisgyerek fejlődése nem ugyanolyan tempójú, mint egy vállalkozásé (szerencsére! mert ha ő is úgy haladna, ahogy én a négy gyerek mellett, tán tíz évig kellene pelenkáznom! :-) - de azért elégedett vagyok mindkettőnkkel. Gondolom, Te is úgy vagy ezzel, ha család mellett vezetsz egy vállalkozást, mint én: sokszor érzed magad türelmetlennek, szíved szerint a weblapoddal haladnál, hogy legyen végre valami eredmény, és ne csak azt lássa a család, hogy "Anya már megint a gép előtt ül". Gondolom, Neked is sokszor kell bölcsen önmérsékletre intened magad, ugyanúgy, mint nekem, amikor az eszed egy blogbejegyzésen jár, de közben az angolleckében kell segítened.

Szerencsére azonban hamar eljön az este kilenc óra, és mind elalszanak. Micsoda lehetőségek nyílnak meg előtted! :-) Hiszen csend van az egész lakásban, a gondolataid szabadon szárnyalhatnak, és oly fiatal még az éjszaka!...

Vannak, akik szeretnek minél hamarabb odaérni, ha mennek valahová, és az első adandó alkalommal felhajtanak az autópályára. Én a magam részéről inkább megyek a falvakon át. Ha már úton vagyok, szeretem élvezni magát az úton levést is. Az utazás lényege - szerintem - az út maga, nem a megérkezés. No nem a saját kútfőmből vagyok ilyen okos, ez egy keleti bölcsesség, amely nagyon megtetszett nekem, elsősorban azért, mert pár évvel ezelőtt egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy leesett az első hó, nincs a fákon egy árva levél sem, és - esküszöm - nem emlékeztem, hogy mikor hullottak le. Pedig a gyönyörű, színes ősz a kedvenc évszakom. Ekkor határoztam el, hogy többé ilyen nem lesz. Igenis észre akarok venni minden tarka útszéli virágot, minden buszmegállóban álló fejkendős nénit, minden libát őrző mezítlábas kislányt, minden kétszáz éves fa harangtornyot. Bánom is én az autópályát, bánom is én, ha csak négy év alatt lesz eredményes vállalkozásom.

Hiszen közben nem maradok le a fiaim fejlődésének egyetlen mozzanatáról sem.

Favágás, repülés, gyereknevelés

2009-09-19T21:47:00.006+02:00

Micsoda rejtélyes cím így szombat estére, igaz? :-)

Többek között azt is szeretem az interneten, hogy egy csomó jó tanmesét lehet találni rajta, amelyek időnként remekül megvilágítanak egy-egy problémát. Mostanában több helyen is olvastam két ilyen történetet - és mindjárt ki is derül, mit jelent a cím.

Az egyik tanmese arra emlékeztet, amikor repülőgépen utazunk, és a stewardess elmagyarázza, mit kell tennünk, amikor a kabinban esik a nyomás, és kiesnek az orrunk elé az oxigénmaszkok: először a saját arcunkra tegyük fel, és csak azután a gyerekünkére, hiszen ha először - önzetlenül - neki próbáljuk feladni, akkor esetleg mi elájulunk, és nem tudunk neki sem segíteni. A másik tanmese az öreg meg a fiatal favágóról szól: utóbbi nagy lelkesen egész álló nap dolgozik, soha meg nem áll, míg az öreg minden órában leül, és pihen tizenöt percet. A főnökük legnagyobb meglepetésére azonban az öreg favágó egyenletesen termel, míg a fiatal az első pár nap csúcsteljesítménye után folyamatosan hanyatlik, és hiába dolgozik már kétszer annyit, mint az öreg, mégis kevesebb fát tud kivágni. Végül aztán a főnök megkérdezi az öreget, hogy hogyan lehetséges ez. - Egyszerű - válaszolja az öreg favágó. - Én minden pihenőidőmben megélezem a fejszémet.

Talán ismerted már ezeket a történeteket, talán nem, mindenesetre úgy gondolom, nem kell sokat fejtegetnem, hogy mi a tanulságuk, és hogy mi köze lehet mindennek a gyerekneveléshez meg a családbarát vállalkozáshoz. Igen, ha magunknak nem hagyunk szusszanásnyi időt sem, hogy megélezzük a fejszénket, nem tudunk erős, friss, jó anyák lenni. Igen, ha a magunk szervezetének nem adjuk meg, ami jár neki, nem tudunk segíteni a szeretteinknek sem. Pláne nem tudunk a család mellett még egy vállalkozást is vezetni...

A kisgyerekes anyáknak sokszor nem a hétvége a pihenés ideje - így vagyok ezzel én is -, hiszen akkor otthon az egész család, talán hétközben máshol esznek, de hétvégén otthon, tehát főzni kell, aztán talán a házimunkákra sem jut idő a mindennapok rohanásában, tehát mosni, takarítani kell, és legtöbbször az anya az, aki úgy gondolja, az ő szükségleteire majd később, valamikor sort kerít, hiszen most a család fontosabb.

De biztosan van a Te életednek is egy-egy nyugalmasabb órája. Talán vannak nagyobbacska gyerekeid, akik már óvodába - iskolába járnak, a férjed meg dolgozik, és ha van is otthon egy kisbaba, hétköznap napközben biztosan alszik legalább egyszer hosszabb ideig. Használd ezeket az órákat, de ne használd KI őket: próbálj meg ilyenkor pihenni, feltöltődni valami otthon is végezhető hobbyval, ilyenkor olvass, kertészkedj, vagy nézelődj, tanulj az interneten. A takarítás ráér akkor, amikor a nagyobbak is hazaérnek.

És az sem bűn, ha egy-egy napra beállítasz egy nagymamát vagy nagynénit. Nálunk szerencsére anyósomék közel laknak, így mind a négy gyereknél rutin volt, hogy hetente egy napot náluk töltöttek már párhónapos koruktól kezdve. Így minden héten - hacsak nem voltak betegek - volt egy napom, amikor elintézhettem pár hivatalos dolgot, nagyobb bevásárlást, aztán elmehettem egy fitness-terembe vagy uszodába, vagy egyszerűen csak otthon maradtam, és egy jó könyvvel végigheverésztem a napot.

Nem kell, hogy lelkifurdalásod legyen azért, ha ilyesmire vágysz, sőt, meg is szervezed! Kell, hogy magadnak is juttass egy kis oxigént, és kell, hogy újra meg újra megélezd a fejszéd! És ha ezt nem tanulod meg addig, amíg csak a családodról kell gondoskodnod, nem fogod megtanulni akkor sem, amikor a vállalkozásodhoz is kell majd az időd és az energiád.

Neked sikerül pihenned időnként? Írd meg a hozzászólások között!

Az álom folytatódik

2009-09-18T10:53:00.003+02:00

Ez év tavaszán hallottunk először Susan Boyle-ról, aki egyik napról a másikra világhírt ért el a Britain's Got Talent tehetségkutató versenyen való fantasztikus szereplésével (itt az áprilisi cikkem és a videó, amelyet néhány nap alatt közel 30 millióan néztek meg). Cikkem után vitáztunk kicsit azon, hogy mennyire törékeny egy ilyen "egynapos sztár" élete, és hogy vajon mi lesz Susan sorsa.

A verseny döntője után, amelyet Susan nem nyert meg, úgy tűnt, a pesszimistáknak lesz igazuk, mert ugyan a hölgy lemezkészítési és filmezési ajánlatokat is kapott, a nyomás alatt összetört, és egy londoni klinikára került. Ott azonban hamarosan összeszedte magát, és tegnapelőtt fantasztikus megújult külsővel és megerősödött belsővel énekelt az America's Got Talent döntőjében. Piers, az eredeti angol zsüri tagja is ott volt, és a közönséggel együtt meghatottan, állva ünnepelték Susant, aki a napokban megjelent új albumának egyik dalát énekelte.

Úgy gondolom, Susan Boyle erős ember, aki most már nemcsak fellépésével ígéri, de be is bizonyította, hogy méltó az elismerésre, és talpra tud állni mégoly krízishelyzetben is. Tiszta szívemből kívánok neki minden jót - és Neked is, kedves Blogolvasóm, elsősorban bátorságot, hogy elindulj azon az úton, amellyel megvalósíthatod álmaidat.

Neked mi okoz gondot?

2009-09-17T12:01:00.004+02:00

Hiába értesz a szakmádhoz, amikor vállalkozást indítasz benne, már nem szakmabeli, hanem cégvezető leszel. Azaz tulajdonképpen meg kell tanulnod egy új szakmát.

Ha olvastad már Michael E. Gerber "A vállalkozás mítosza" című könyvét, akkor ezek a gondolatok ismerősek lehetnek számodra. (Ha pedig még nem olvastad, sürgősen tedd meg - alapmű!) Gerber arra keresi a választ a könyvben, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy az induló vállalkozások nyolcvan (!) százaléka tönkremegy az első öt évben, és még az ezt az időszakot túlélők további nyolcvan százaléka sem éri meg a tízéves kort.

Mindenképpen érdemes elolvasnod ezt a könyvet, ha egy kisvállalkozás indítását tervezed, és érdemes észrevenned Gerber igazát: amikor egy pék kenyeret süt, mindent tud a kenyérsütésről, de amikor ugyanez a pék vállalkozásba fog, már nem a kenyérsütés a fő feladata - pedig a legtöbben ezt hiszik -, hanem az, hogy a pékség bérleti díja ki legyen fizetve, a kemence be legyen fűtve, a nyersanyagok időben ott legyenek, az eladó kinyissa a boltot reggel, a járulékok és adók be legyenek fizetve, minden folyamat nyilván legyen tartva és így tovább.

A szegény pék pedig felsóhajt: jó, de ha mindezt magamnak kell intéznem, mikor lesz időm és energiám kenyeret sütni?! Pedig én annyira élvezem a kenyérsütést...

Bizony, a jó pék jó kenyeret süt. A pékség vezetőjének azonban nem péknek kell lennie, hanem cégvezetőnek...

Van persze, aki azért indít vállalkozást egy adott szakterületen, mert ért hozzá, csinálta, de már nincs kedve tovább csinálni, inkább irányítani akarja. Ez a jó hozzáállás! Az ilyen már nem kényszervállalkozó, ő a vállalkozás kedvéért nyitja meg az üzletét, és már nem ő akar a kemence mellett állni hajnalban! Természetesen felvehet könyvelőt, adótanácsadót, akár üzletvezetőt is, ha akar, vagy végezheti ezeket a munkákat ő maga, ha tudja és van kedve hozzá, de az biztos, hogy ha sikeres vállalkozást akar, nem keverheti össze, hogy mi az ő dolga és mi az alkalmazottaié.

Ha azonban Neked nincs kedved, energiád alkalmazottakkal bajlódni, vagy tartasz attól, hogy mások (és családjuk) élete Tőled függjön, akkor kénytelen vagy mindent magad csinálni. Te gondoskodsz minden feltételről napközben, és Te sütöd a kenyeret is hajnalban. Jó, átvitt értelemben gondolom - Te írod a blogbejegyzéseket, Te csinálod a linkcseréket, Te rajzolod meg a bannereket, Te foglalkozol a keresőoptimalizálással, Te könyvelsz, és Te gondoskodsz a terméked legyártásáról, kiszállításáról és kiszámlázásáról is.

Egyszóval a céged - Te magad vagy...

Akármennyire tetszik is ez a gondolat elsőre, sajnos azt kell mondanom, hogy nem jársz jó úton, ha így gondolod. Ha a céged Te magad vagy, az azt jelenti, hogy soha nem mehetsz el szabadságra, soha nem lehetsz beteg, azaz sokkal nagyobb rabszolgaságban élsz, mint amikor alkalmazott voltál... Biztos, hogy ezt akarod?

Igazán szeretném tudni, hogy Neked mi okozza a legnagyobb gondot a vállalkozásoddal kapcsolatban. Jogi és adótanácsokra lenne szükséged? A marketingben szorulsz segítségre? Nem tudod, hogyan juthatnál egy jól működő honlaphoz? Vagy még azt sem tudod, hogyan tudsz pénzt kihozni a szakismereteidből?

Kérlek, írd meg a hozzászólások között, gondolkodjunk együtt!

Háztartástan

2009-09-04T08:22:00.005+02:00

Milyen is az igazán családbarát vállalkozás? Sokat beszélünk, gondolkozunk erről, miközben a válasz réges-régen megszületett - már több, mint ötven éve tudják, akik olvasták az alábbi alapművet! :-)

Az Egyesült Államokban 1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amelyet háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből:

Készítse el a vacsorát időben. Már reggel tervezze meg, vagy akár előző este, hogy a férjét finom vacsora fogadja, amikor hazaér a munkából. Így adja tudtára, hogy gondolt rá, amíg ő dolgozott, és gondját viseli a szükségleteinek. A férfiak többsége éhes, amikor megérkezik a munkahelyéről, és a kedvenc ételének elkészítésével kielégíti a meleg fogadtatás iránti vágyát.

Készüljön fel a fogadására. Pihenjen 15 perccel az érkezése előtt, így Ön friss és üde lesz, amikor megérkezik. Igazítsa meg a sminkjét, tegyen szalagot a hajába, és nézzen ki frissen. Az Ön férje sok időt töltött a munkahelyén fáradt emberek között. Legyen érdekes és vidám. Az ő munkanapja unalmas volt, és szüksége van egy kis szórakozásra - és az Ön egyik kötelessége, hogy ezt biztosítsa.

Csökkentse a zajt. Amikor a férje hazajön a munkából, kapcsolja ki a háztartási berendezéseket, és mondja meg a gyerekeknek, hogy ők is csendesedjenek el. Legyen boldog, hogy láthatja őt. Melegen mosolyogjon rá, és mutassa ki őszinte vágyát, hogy teljesítse a kívánságait.

Hallgassa meg, amit mondani akar, és még ha Önnek is sok mondanivalója van számára, ne tegye azt közvetlenül a hazaérkezését követően. Először ő beszéljen, biztosan fontosabb dolgok kavarognak a fejében Önnél. Ne zavarja.

Ne panaszkodjon, ha a férje későn érkezik haza, vagy ha este el akar menni vacsorázni Ön nélkül. Vita helyett próbálja meg megérteni, mekkora nyomás alatt van a munkája miatt. Amikor otthon van, biztos pihenni és ellazulni szeretne.

Végezetül ne tegyen fel szükségtelen kérdéseket, és ne gyanakodjon az ítélőképességében vagy feddhetetlenségében. Ne felejtse el, hogy ő a ház ura, és mint olyan, mindig keresztülviszi a saját akaratát becsületesen és igazságosan.

És jegyezze meg, a jó asszony tudja, hol a helye.

Noha természetesen van a fenti szövegben néhány megállapítás, ami manapság már idejétmúlta (ugye? :-) szerintem ezt a könyvet férfiak írták :-), azért minket, nőket mégiscsak elfog valami nosztalgikus érzés ezt olvasva. Én legalábbis sokszor elábrándozom egy pillanatra: milyen kellemes is lenne, ha a férjem eleget keresne ahhoz, hogy nekem semmi mással ne kelljen foglalkoznom, mint azzal, hogy kellemes és barátságos otthont teremtsek a számára és a gyerekeink számára! Persze azért akkor is kitalálnék magamnak valamit, ami engem érdekel, és amelyben én is kiteljesedhetek, másmilyen szerepben, mint ami az anyáé és feleségé, de ez nem lenne kényszer számomra!

Az lenne csak az ideális, családbarát vállalkozás, igaz?

Vállalkozó kismamák

2009-08-10T01:07:00.000+02:00

Egyre több kismama tervezi az otthon töltött évek alatt vállalkozás indítását. Ki azért, mert szeretne a családjával többet foglalkozni, ki azért, mert mindig is erre vágyott, és van, aki kényszerből, mert nincs munkahelye, ahová visszavárnák. Csapó Ida női önismereti tréner, a GazdagNők.hu weboldal tulajdonosa szerint gyakori modell a nőknél, hogy védett környezetben (GYED, GYES mellett vagy másodállásként) vágnak bele egy vállalkozásba.

(Az alábbi interjút Kocsisné Péterfy Hajnal készítette, és először a Babafalva.hu portálon jelent meg 2008 júliusában.)

- Ha valaki GYED, GYES mellett szeretne vállalkozást indítani, mit tanácsolsz neki, hogyan kezdjen hozzá? Mindenképpen kell hozzá egy jól kidolgozott ötlet, vagy elég a szándék?

- Jól kidolgozott ötlet nem kell, de ötlet mindenképpen kell, szerintem. De ami legfőképpen kell, az a szándék, az erős elhatározás és elköteleződés. Mármint a vállalkozói lét adta önállóság iránt. Nemrégen gondolkodtam el rajta, hogy én hogy is kezdtem annak idején. Két helyen is azt olvastam, hogy az illetők (az egyikük egy 3 gyerekes, munkaerőpiacra visszatérni akaró anya, másikuk pedig az online világban ismert marketinges férfi) hogy be voltak, vannak ijedve a váltástól. Nekem ez a váltás valahogy magától értetődő volt, és fokozatosan következett be.

- Te hogyan kezdted?

- Alkalmazotti munka mellett másodállásban kezdtem - vagyis védett közegben vágtam bele a vállalkozási próbálkozásaimba. Ugyan újságíró vagyok eredetileg, és akkor egy városi művelődési házban dolgoztam, a vállalkozásom mégis a kézművességhez kötődött: gyöngyfűző kisiparosként váltottam ki a vállalkozói igazolványomat. Világéletemben szerettem horgolni, kötni, valamit teremteni kézimunkával. Egy népművészeti kiállításon annyira magával ragadtak a látott gyöngygallérok, hogy ott és azonnal eldöntöttem: én ilyet akarok csinálni! Nem sokkal később már zsűrizett, sárközi népművészeti gyöngygallérjaim voltak, amiket Budapesten árultak a Váci utcában a Folkart Centrumban.

A nők gyakran indulnak úgy a vállalkozásukkal,
hogy a hobbijuk adja az alapot - akkor ezt még nem tudtam, de én is így voltam vele. Életem legizgalmasabb időszaka következett, és jobban éltem anyagilag, mint valaha - szerettem is csinálni, és sok mindent megtanultam a vállalkozásról. Legtöbbet tán magamról - soha nem hittem volna, hogy ennyire vállalkozó szellemű vagyok. Valószínűleg születetten vállalkozói alkat vagyok, voltam is mindig, csak ennek nem voltam tudatában.

- Mindenki alkalmas vállalkozónak, vagy kellenek hozzá különleges tulajdonságok, készségek?

- Nem mindenki alkalmas vállalkozónak, és inkább úgy mondanám, hogy kellenek hozzá fontos tulajdonságok, eltérő készségek, de leginkább két különböző szemléletről és hozzáállásról van szó. Egy vállalkozónak a szabadság a fontos, egy alkalmazotti szemléletű embernek a biztonsága. A vállalkozó szemléletű ember inkább elviseli, megtanulja kezelni a bizonytalansági tényezőket (például hogy nem egyenletesen jön minden hónap fix napján a fizetség), minthogy a szabadságát, a függetlenségét feláldozza.

Az elmúlt három-négy évben több száz vállalkozónővel találkoztam, és döbbenten láttam, hogy többüknek, bár remek és piacosítható tudásuk van, mégsem képesek kilépni az alkalmazotti létből. Nekik fontosabb a fix, akár a rosszabb biztos, mint a bizonytalan jó... amiről így talán sosem tudják meg, hogy mennyivel jobb.

Az alkalmazotti szemléletű emberek sok esetben problémacentrikusak, egy vállalkozó nem dagonyázhat a gondokban, neki azonnal a megoldásokat kell keresnie. A vállalkozóknak maximálisan fel kell vállalniuk a felelősséget, az alkalmazottak rátolhatják másokra: kollégákra, főnökre... Ettől a felelősségvállalástól, hogy nem lesz, nincs kit okolni, elképzelhető, hogy sokan megijednek, illetve nem tudatosul bennük, hogy ezért sem mernek belevágni a vállalkozásba. Mert vállalkozni voltaképpen azt is jelenti, hogy maximálisan felvállaljuk, mi vagyunk a saját sorsunk kovácsai.

- Hűha, ezek szerint, aki eddig alkalmazottként dolgozott, már bele se vágjon egy vállalkozásba? Vagy meg lehet ezt a szemléletváltást lépni, tanulni?

- Van, akiben megvan ez a szemlélet alapból, alkalmazottként is, csak még nem tudja... Másnak pedig meg kell küzdenie magával - vagy soha nem lesz IGAZÁN vállalkozó, hanem kényszervállalkozásként éli meg a helyzetet, és folyton valami stabilitásra, rendszeresen érkező anyagi fixre sóvárog. Vagy képtelen kilépni például az alkalmazottiságból, ha másodállásban kezdi a vállalkozását. Szerintem, ha valaki tudatosítani tudja a két szemlélet közti különbséget, akkor láthatja magát ebben a "képben". Én hiszek abban, hogy az ember élete végéig fejlődőképes, ha kész a változásra, illetve az élet sokszor rákényszerít bennünket a váltásra.

- Milyen kihívásokkal szembesülhet egy kezdő vállalkozónő?

- Hogy van-e igény a szolgáltatására, a termékére - legelőször valószínűleg ez a fő kérdés. Ugyanakkor az is fontos, hogy jól legyen eladva az adott termék, szolgáltatás. Nagyon kell figyelni a vásárlóra, mert ő diktál. Lehet a legzseniálisabb ötletem, termékem - magam szerint -, ha senkinek nem kell. Én sem tudtam volna megélni csak sárközi gyöngygallérok készítéséből, hiába volt ez a mesterség csúcsa... mást is kellett csinálni. Amikor trénerként dolgoztam később, nyilván abból a tréningemből ment több, amelyikre nagyobb igény volt.

Mindez előhívja azt a kérdést is, meg kell-e alkudnunk. Én azt gondolom, hogy nem, de egy kényes egyensúly van aközött, hogy mit akarunk, vállalkozóként mit tartunk értékesnek, és a piac mit akar, és ezt az igényét meddig tudjuk kiszolgálni úgy, hogy a nyugodtan a tükörbe tudunk nézni. Voltaképpen, akinek sok ötlete van, az nagyon nyerő lehet - tesztelje le a piacán a sokból mi a jó, és csinálja azt!

- Már évek óta foglalkozol kifejezetten vállalkozóNŐI önismerettel. Másképpen vállalkoznak a nők, mint a férfiak? Vannak speciális jellemzői a női vállalkozásoknak?

- Igen, vannak speciálisan női jellemzők a vállalkozásoknál. A nők kisebben gondolkodnak például. Ez megnyilvánul abban, hogy a nők inkább egyéni vállalkozást indítanak, a társas vállalkozások közül pedig inkább betéti társaságokban vesznek részt, kevésbé kft-ben, a részvénytársaságokról nem is beszélve. Később is kezdenek vállalkozni, inkább 30-40 éves korukban, mert ekkorra már bátrabbak lesznek, több lesz az önbizalmuk, és sokaknak elegük lesz abból, hogy egy cégnél a tudásukkal, a kreativitásukkal, innovatív ötleteikkel tolják más szekerét.

Említettem már, hogy a nők gyakran a saját hobbijukból indulnak ki, és ilyenkor nem igazán nézik, hogy van-e igény az elképzeléseikre. A férfiak inkább azt nézik, hogy mi adható el a piacon, és arra "nyomulnak rá". A nők sokkal inkább a szolgáltatások területén, és a tipikusan nőinek tartott területeken vállalkoznak - például oktatás, egészségvédelem, HR, marketing, kereskedelem, szépség-vonal -, míg a férfiak inkább a termékelőállító területen dolgoznak többségükben. Szóval ritka a programozó nő, de még ritkább a kozmetikus férfi! :-)

Mindezek egyébként a vállalkozói szférában is az úgynevezett horizontális és vertikális szegregációt jelentik. Azaz megvannak a tipikusan női és férfi területek, és mindkét nemnek nehezebb az átjárás egymás területeire, de főleg a nőknek az úgymond a férfias szakmákban. És a jobban fizető helyeken a férfiak dominálnak, illetve a nagyobb vállalkozásokban, azok vezető posztjain is.

- Sok kismamától hallom, hogy azért szeretne vállalkozni, hogy jobban össze tudja egyeztetni a munkáját és a családi kötelezettségeit. Valóban megoldás erre egy vállalkozás elindítása?

- A nők közül nagyon-nagyon sokan ezzel a reménnyel kezdenek vállalkozni - ezt a szándékot soha nem hallottam férfiaktól. Mindez azt a különbséget is jelzi, hogy a nők a családot, a gyereket, a párkapcsolatot a vállalkozás elé helyezik, míg a férfiak nem. A férfiak sokkal jobban külön választják a család és vállalkozás kérdését. A nőknél sokkal inkább előfordul a vállalkozásokban is, hogy munka közben hazajárnak a gondolataik vagy a gyerek körül forognak, bűntudatuk van. És könnyen lehet, hogy ezért is kisebb volumenűek a női vállalkozások.

Ugyanakkor a régebb óta vállalkozó nők esetében magasabb a válási arány, mint az alkalmazottaknál, de ez a vezető nőkre is igaz. Érdekes lehet ennek okain elgondolkodni. Magyarország még mindig konzervatív társadalom a nemi szerepeket illetően, és egy vállalkozását nagyon fontosnak tartó nőnek egy konzervatívan gondolkodó férfi mellett nem sok esélye van az úgymond stabil, jó hátteret szolgáltató családra. Ehhez olyan férjek, apák kellenek, akik nemcsak elvekben és szavakban, hanem tettekben is egyenrangú párkapcsolatot akarnak.

- Ha egyetlen jótanácsot kellene adnod egy kezdő vállalkozó kismamának, mi lenne az?

- Tanuljanak, tájékozódjanak folyamatosan és állandóan. Ingyenesen is sok mindenhez hozzá lehet jutni, de ne sajnáljanak pénzt is kiadni. Jómagam azt tartom, aki sajnálja megfizetni leendő vállalkozóként vagy már vállalkozóként más vállalkozók tudását, abból hogyan lehetne jó vállalkozó? Másokat is meg kell becsülnünk ahhoz anyagilag - úgy vélem -, hogy minket is megbecsüljenek.

Ha még egy tanácsom lehetne, akkor az az volna, hogy folyamatosan tekintsenek vissza a történtekre, próbálják kívülállóként nézni az élményeiket, azaz tudatosan elemezve racionális és lélektani (netán spirituális) síkon is értékeljék a tapasztalataikat. Így van esély szerintem arra, hogy érettebben tudjunk tovább haladni az utunkon, és a növekvő vállalkozásunk fejlődését még sikeresebben tudjuk menedzselni. Ezt is segíti a közelmúltban indított honlapom, melynek nem véletlenül az a szlogenje, hogy "gazdag nők - lelkiekben és anyagiakban": www.gazdagnok.hu.

(Fotók: Kéner Eszter)

Az ideális munkatárs

2009-08-03T01:07:00.002+02:00

Nemrégiben részt vettem a cégünk egyik tréningjén, ahol a vendégelőadó arról beszélt, hogy mindannyian szeretnénk minél jobb munkatársakat magunknak, olyanokat, akiknek örömmel segítünk megvalósítani az álmaikat, akik majd sikeresek lesznek az üzletben, és ezáltal közvetve ők is segítenek majd nekünk megvalósítani a mi álmainkat.

Ugye, milyen jó lenne csupa "sikerre ítélt" emberrel együtt dolgozni?

Természetesen egyetértettünk vele, és kíváncsian vártuk, mire akar ezzel kilyukadni.

Ekkor azt kérte tőlünk, hogy húzzunk egy függőleges vonalat a füzetünk közepére, osszuk ketté a lapot. A baloldali rész tetejére írjuk fel: az ideális munkatárs. És írjunk fel mindent, ami eszünkbe jut! Mindig kedves, mosolygós. Pozitívan közelíti meg az életet. Mindig csinos, jól ápolt. Nem veszíti el az önbizalmát. Havonta tízezer volumenpont a teljesítménye. Fogyasztja a cég összes termékét. Havonta van húsz új vevője és öt új munkatársa. Minden kiírásra kvalifikál. Minden tréningen ott van, figyel és jegyzetel. Csak jót mond a szponzoráról. És így tovább...

Mosolyogtunk és bólogattunk, amíg írtunk. Hát persze, igazán valóban jó volna egy ilyen ideális munkatárs!

Amikor mindenki felírta a leglényegesebb tulajdonságokat, amelyeket szeretne a munkatársaiban látni, felemeltük a fejünket, és még mindig kíváncsian az előadóra néztünk. Mi lesz ebből? Ő pedig csendesen elmosolyodott, és azt mondta: a lap másik oldalának tetejére pedig írjátok fel: Én.

Valamiben a legjobb vagy

2009-07-27T01:07:00.001+02:00

Sok bölcs vagy bölcselkedő diasorozat kering az interneten - biztosan Te is kaptál, talán tovább is küldtél ilyeneket. Tudod, azokra gondolok, amelyekben szép képekre írva például húsz tanács jelenik meg sorban, ahogy kattintasz, esetleg egy kellemes zene kíséretében. Barátok szokták továbbküldözgetni ezeket, nincs is velük semmi gond (ha nincs a végén, hogy ha nem küldöd tovább tíz embernek öt napon belül, akkor kinő a szőr az orrodon...), némelyik kifejezetten felemelő és megnyugtató tud lenni, különösen, ha épp nincs jó napod.

A múltkoriban én is megkaptam a "Húsz tanács" címűt, és a hetediket olvasva elgondolkoztam. "Te egyedüli lélek vagy, aki valamiben a legjobb a világon, ezért bízzál magadban és találd meg azt a valamit, ami lekötelezve az emberiség javát szolgálhatja." - így szólt a tanítás.

Vérbeli internetes vállalkozóként rögtön a kedvenc keresőmhöz fordultam, hogy megnézzem, mások vajon ismerik-e ezt az idézetet, és hogyan reagálnak rá. De nem az történt, amire számítottam - eltérítettek! Keresés közben ugyanis, ahogy összevissza bóklásztam, találtam egy videót, az Animal Cannibals együttes egyik számát. És annyira ide illett, hogy úgy gondoltam, megosztom Veled is!

"Legyen valami célod, ha meg van, tied a pálya / De vigyázz, mert gyenge, aki gyáva! / Történhet bármi, soha ne add fel a harcot / És ne tétovázz, hozd ki magadból a max-ot!"

Te már tudod, hogy miben vagy a legjobb? És mindent megteszel azért, hogy ezzel az emberiség javát szolgáld?

A teljes dalszöveget elolvashatod itt, és legalul ott a videoklip is, hogy megnézhesd és meghallgathasd.

Csak ennyi??

Az életút nem sztráda, rajta sok a hepe-hupa
Nem jár minden egyes sikerért csillogó aranykupa
Mindig nem lehet a mámorban a föld felett repülni
Nem kötelező magadtól fenékre ülni
Ne bízd el magad, ha valaki azt mondja: derék!

Na, mi van? Gyerünk! Ez nem volt még elég!
Fejlődni muszáj, a legjobb fokozatosan
Lényeg, hogy a mérce legyen mindig jó magasan
Ha bízol önmagadban, az oké, de még kevés
Az a jó, ha önmagától jön a felismerés
Hogy mindig van még valamennyi út előtted
És nem az a fontos, hogy mennyi áll már mögötted
Csak kapaszkodj feljebb, folyton magasabbra
A céljaidat tedd, tedd egyre távolabbra!
És ha nem jön egyből a siker cserébe
Kelj fel és rúgd magad fenékbe!
Mert az nem lehet, hogy csak ennyi
Tovább kell menni, leckéket venni
Nem szabad lemerevedni vagy elkeseredni
Ha elsőre semmi, az még semmi!
Legyen valami célod, ha meg van, tied a pálya
De vigyázz, mert gyenge, aki gyáva!
Történhet bármi, soha ne add fel a harcot
És ne tétovázz, hozd ki magadból a max-ot!

Refrén: Na, mi van? Gyerünk! Gyeve-gyerünk! Csak ennyi?

Ki ne hallotta volna, mikor Madonna dalolta,
Hogy ez egy anyagias világ, és még romlott is azóta
Én is beálltam a sorba, a számláimat fizetem
A lelkemet is kiteszem, hogy a betevő az meglegyen
Hónapról hónapra, de gondolva a holnapra
Az álmokkal már csínján bánok, mert mi van ha
Nem lesz több pénzem, csak ennyi, mint most?
Nem zavar, mert színes lehet az is, ami átlagos,
És inkább vágyom erre, mint, hogy úgy éljek, mint mások,
Akik azt mutatják kifelé, hogy uralják a világot.
De ha valaki észreveszi ezt, és a fal mögé tud lesni,
Széttárt karokkal kérdi majd: csak ennyi?

Ha az alakod inkább kerek, mint atléta
Vagy egyszerűen nem vagy elég langaléta
Ha az egyetlen sport, amit űzöl, a séta.
Ha rossz vagy az ágyban, és ott is csak néha
Ha kidobnak az ajtón, ha rosszul áll a széna,
Ha mindig megtalál valami otromba tréfa,
Elsápad az arcod, s fehér leszel, mint egy gésa.
Ilyenkor úgy érzed magad, mint egy analfabéta
Pici önbizalom, jöjjön bármilyen probléma,
A túlélésre, fejlődésre megvan benned a véna,
A királyfi sem volt más a csók előtt, csak béka.
Legyél kilövésre készen, begyújtva a rakéta!

Látom nap, mint nap, hogy panaszkodni könnyebb, mint tenni
De a panaszokra is szükség van, mert gyógyírt keresni
Konkrét bajra könnyebb, hát nekem is van bajom
Elmondanám, de nincs időm csak ennyi, úgyhogy hagyom.

Te miről mondanál le?

2009-07-20T01:07:00.004+02:00

Emlékszel még az István, a király című rockopera első dalára? "Valakinek holnap le kell győzni a sötétséget - mondd, Te kit választanál?" Hasonló kérdést teszek fel én is magamnak és Neked: valamiről holnap le kell mondanod a vállalkozásod érdekében - vagy a házastársad érdekében, a gyereked érdekében -, mondd: Te mit választanál?

Buta példa, tudom, de én nagyon szeretem az édességet, mindig is szerettem. Világos volt számomra, hogy ha ezen nem változtatok, hamarosan nem fogom látni magam a tükörben teljes szélességemben... Az egészségem és az önbizalmam érdekében le kellett hát mondanom a folytonos nassolásról. Aki hasonló helyzetben van, tudhatja, mit éreztem. De hogy az élet ne változzék számomra szüntelen lemondássá (nem röhög :-), egyvalamit megtartottam. A vaníliás karika az, amiről nem tudok és nem is akarok lemondani. Naponta három szeletet engedélyeztem magamnak - és már nem vagyok édességfüggő! (Khm... Csak vaníliáskarika-függő...)

Természetesen egy keksz fontossága nem mérhető össze az igazán lényeges dolgokéval (ha bárkinek az élete múlna rajta, nyilván gondolkodás nélkül lemondanék a kekszemről), de igenis nagyon fontos lehet egy adott élethelyzetben. És ilyen élethelyzetek sora adódhat.

Fontosabb lehet a gyereked előmenetele az iskolában, mint az, hogy jól megmondd a véleményed az egyik bunkó tanárnak, fontosabb lehet a szegény dédi elszállítása a vénséges vén barátnőjéhez, mint egy kellemes hétvége a saját szűk családoddal, és még sorolhatnám. Csak az a kérdés, hogy hol vagy ebben a fontossági sorrendben Te?

Te miről mondanál le a gyereked érdekében? Miről mondanál le a házastársad, a családod, a dédi, a legkedvesebb barátnőd, vagy a gyerekkori pajtásod érdekében? És vajon miről mondanának le ők a Te érdekedben?

Ha önálló vállalkozás indításán töröd a fejed, tudnod kell, hogy - főleg az első időkben - az üzleted bizony lemondásokat fog követelni Tőled és mindenkitől a környezetedben. A kérdés csak az, hogy látod-e a fától az erdőt, látod-e az akadályokon túl a célt és a kellemes jövőt. Meg az, hogy a többiek vajon látják-e ugyanezt...

És Te miről mondanál le a sikered érdekében?

Zajban vagy csendben?

2009-07-13T01:07:00.002+02:00

Vannak olyan anyukák, akik néma csöndet tartanak a házban, amikor a kisgyerekük alszik, különben a kicsi nem tudja kialudni magát, és akkor aztán vége a nyugalomnak. Mások a baba nappali alvásideje alatt is szándékosan folytatják az életüket úgy, ahogy máskor, hogy a kicsi ezt szokja meg. Nem lehet (nem is kell) ebben igazságot tenni, de vannak még más szempontok is, amelyekre muszáj gondolnunk - például a család többi tagjának az igényei.

Vida Ági, a Kismamablog.hu szerkesztője szerint "a zajérzékenység két tényezőtől függ: az életkortól és a veleszületett érzékenységtől. Emellett az is közrejátszik, hogy a kicsi melyik alvási fázisban van, amikor a zajt hallja. Az újszülöttet még egyáltalán nem zavarják a zajok, mellette akár porszívózni is lehet, amíg alszik, nem ébred fel. 3-4 hónapos kor körül a baba egyre nyitottabb lesz a világra és a zajokra is. Ez az az életkor, amikor az elalváshoz már nélkülözhetetlen, hogy az elalvás idejére csend legyen a lakásban, és egy kutyaugatás is felriaszthatja, amikor még nem alszik olyan mélyen. Ugyanakkor az egyéni érzékenység is nagyon fontos - a hiperérzékenységgel rendelkező babák (a csecsemők kb. 20%-a) esetében ügyelni kell rá, hogy tényleg lábujjhegyen járjunk a lakásban, amikor alszik." (A teljes cikket elolvashatod a Kismamablog.hu oldalon.)

Volt már szó itt a blogomon arról, hogy a kisgyerekes anyáknak nem egyszerű időt szakítaniuk arra, hogy valamiféle internetes vállalkozásba fogjanak, vagy például kihasználják a GYES/GYED idejét arra, hogy bővítsék ismereteiket. Ha azonban a Te babád nem tartozik a hiperérzékenyek közé, Te pedig képes vagy egyfajta "háttérrádiózás"-ként tanulni (erről a témáról és egy erről készült felmérésről bővebben olvashatsz az Online vállalkozás 24 óra alatt című blogban), akkor Neked érdemes olyan tananyagcsomagokat keresni, amelyek részben vagy egészben hanganyagokból állnak. Ezeket akkor is tudod hasznosítani, ha például sokat utazol - az autódban lejátszhatod a CD-ket, vagy a hanganyagokat rámásolhatod az MP3-lejátszódra is.

Te próbáltál már így tanulni? És Nálatok csend van a lakásban délutánonként? Várom véleményedet, tapasztalataidat!

Klón vs saját honlap

2009-07-06T01:07:00.004+02:00

Ha az interneten keresztül szeretnéd építeni MLM-es üzletedet, és esetleg a cégednél hozzájuthatsz egy egyen-honlaphoz (klón-honlapnak is szokták nevezni), amelyen megadhatod saját adataidat, akkor azt gondolhatod, hogy ezzel el is készültél, és várhatod a jelentkezőket a hálózatodba.

Online marketing szempontból azonban ez nem annyira egyértelmű - a Google bünteti az azonos tartalmat, azaz ha ugyanazt sok helyen megtalálja, egyszerűen nem fog törődni vele. Ugyanez történik a "valódi" keresőkkel, tehát a hús-vér internetezőkkel is: ha mondjuk hirdetéseket adsz fel, a céged más tanácsadói is ugyanezt teszik majd, tehát az érdeklődők nagyon sokszor fognak találkozni ugyanolyan honlapokkal, ahol csak a tanácsadó neve különbözik, és így rövid idő múlva azonnal elkattintanak, ha meglátják a már ismert design-t.

Valóban semmire nem jók ezek a klón-honlapok?

Az én tapasztalatom az, hogy ha egy MLM-tanácsadó nem járatos az internet világában, és nem is szeretne elmélyedni benne, nem akarja megtanulni a keresőmarketinget és a többit, csak szeretne egy weblapot, amely "helyette beszél", elmondja az alapvető tudnivalókat, elvégzi az új érdeklődő regisztrációját stb miUTÁN a tanácsadó már személyesen elbeszélgetett a jelöltjével - nos, erre a célra tökéletesen megfelel egy céges klón-honlap. Nem mindenki akar az interneten hálózatot építeni, van, aki maradna inkább a megszokott offline módszereinél, amivel nincs is semmi baj, hiszen hála az égnek, nem vagyunk egyformák - viszont az ő üzletüket is megtámogatja a céges klón-honlap.

Aki viszont konkrétan online MLM-mel akar foglalkozni, tehát a termékei ajánlását és az üzleti lehetőség ajánlását is az interneten keresztül szeretné végezni, annak ez (a fentiek miatt) nem jó megoldás. Arról nem is beszélve, hogy az offline dolgozó hálózatépítő személyesen már kialakítja a bizalmat, mielőtt a klón-honlapjára küldi az érdeklődőt, az online MLM-esnek viszont ezt a munkát, tehát az érdeklődés felkeltését és a "személyes" elbeszélgetést, azaz a bizalom felépítését is az interneten kell elvégeznie, és erre csak egy saját, mindenki másétől megkülönböztethető honlap alkalmas.

Tehát nincs egyértelmű válasz, hogy jó-e egy céges klón-honlap vagy nem: attól függ, mire használod.

A Google és a blogok

2009-06-29T01:07:00.003+02:00

Elterjedt nézet, miszerint a blogok "automatikusan" előrekerülnek a keresők helyezéseiben, ezért jobb blogot indítani, mint weboldalt. Én inkább Merras véleményével értek egyet, aki azt mondja, a jó blog valóban jó helyezést fog elérni, de korántsem "automatikusan". A blogoknál ugyanúgy meg kell dolgozni a látogatottságért, ugyanúgy el kell végezni a keresőoptimalizálást, mint bármely weboldal esetében.

Nézd meg Merras prezentációját erről a kérdésről, amelyet az Internet Hungary 2008 konferencián adott elő (legjobb, ha a jobboldalt alul lévő Full Screen /teljes képernyő/ ikonra kattintva nézed):

A blogok és a keresőoptimalizálás - Internet Hungary 2008

További prezentációk Merrastól, azaz Jun Miyazakitól.

"Én nem tudok eladni!"

2009-06-20T14:31:00.005+02:00

Ha esetleg felmerült Benned, hogy nem tudsz, vagy nem akarsz eladni, attól még könnyen lehet, hogy sikeres leszel a közvetlen értékesítésben (nem bánom, nevezzük őket MLM-nek...). Sokan gondolják úgy, hogy az MLM nem nekik való (ezzel én is így voltam kezdetben), aztán valami miatt mégis belevágnak. Hallgasd meg, mit mond erről Vida Ági, a www.gazdagmami.hu oldal tulajdonosa!

Hány olimpikont ismersz?

2009-05-25T13:45:00.005+02:00

Hány olimpikont ismersz? No nem úgy messziről, hanem igazán, személyesen, mondhatni testközelből!

Van egy magyar olimpiai bajnok, akivel én már többször kezet fogtam, van tőle dedikált fényképem, beszélgettem vele, és most csütörtökön is találkozunk. Ő az, aki tavaly a Pekingi Olimpián az első aranyérmet nyerte Magyarországnak, és egyben az első aranyérmet a Herbalife-nak - ugyanis már két éve fogyasztója a Herbalife termékeinek, és a Herbalife szponzorált sportolói közé tartozik.

Ez a fantasztikusan kedves és szerény sportoló nem más, mint Vajda Attila kenus. Legközelebb két hét múlva láthatod őt versenyen - a kenusok reklámfilmjét itt nézheted meg:

Ha még nem láttad volna Attila fantasztikus futamát, amellyel az aranyérmet szerezte, vagy ha láttad, de szívesen megnéznéd újra:

Kulisszatitkok...

2009-05-18T12:27:00.009+02:00

(...avagy a tervezés dicsérete...)

Több, mint egy évvel ezelőtt, amikor elindítottam azt a levélsorozatot, amelyet az OkosKismama.hu weboldalon feliratkozva lehet megkapni, még nem tudtam, hogy hová fog vezetni ez az egész.

Eredetileg én csak az egyik vállalkozásomra, egy MLM-üzletre szerettem volna felhívni a figyelmet, bemutatva, hogy a kisgyerekes anyáknak ez egy jó lehetőség lehet arra, hogy a család igényeit is kielégítve kezdjenek saját vállalkozásba, érjenek el anyagi függetlenséget, vagy egészítsék ki a családi kasszát. Menet közben azonban rá kellett jönnöm, hogy sokkal több minden van, amit át tudok adni a hozzám hasonló anyáknak, akik szeretnének az internet segítségével előrejutni.

Rengeteg kérdést kaptam, sokan elmondták a történetüket vagy segítséget kértek ötletükkel kapcsolatban. Egy idő után úgy gondoltam, folytatnom kell a levélsorozatot, hogy ezekre a kérdésekre ne egyenként kelljen válaszolnom.

Csakhogy rá kellett jönnöm, hogy nem ismerem eléggé a levelezőrendszert, amelyet használok. Úgy tűnt, hogy nem működik konzekvensen - pedig, be kell vallanom, csak én voltam néha türelmetlen... Szegény feliratkozóim igazán megadással viselték sorsukat, bár volt, hogy egy-egy levelet kétszer vagy háromszor is megkaptak, míg más levelek kimaradtak, és olvasóim csak később, logikailag nem igazán érthető időben jutottak hozzá.

Miért írom le mindezt? Azt hiszem, a tanulság egyértelmű: sokkal jobban előre kell gondolkozni, ha valaki vállalkozásba fog! Bár igaz, jobb a tökéletlent elkezdeni, mint a tökéletest halogatni (azaz, ha arra vártam volna, hogy minden teljesen jó legyen, és csak akkor hirdetem meg a levélsorozatot, akkor még ma sem lenne egyetlen olvasóm sem), de ha csak egyetlen mód van rá, picit vissza kell fognunk azt az ugrásra kész lovat, amely azt nyeríti bennünk, hogy essünk már neki az akadálynak: nagyon fontos, hogy megtervezzük, mit és mikor fogunk átadni!

Ezúton is köszönöm a türelmedet, Kedves Olvasóm, és remélem, Neked nem lesz ilyen problémád, mert sikerül időben tervezned!

Most pedig lássunk néhány kulisszatitkot:

A Silihost levelezőrendszerét, az Autorespondert használom, és igazán mondhatom, hogy meg vagyok vele elégedve. Az egész rendszer nagyon logikusan van felépítve, érthető (magyar nyelvű), könnyen kezelhető, és kitűnően használható statisztikái vannak. Egyetlenegy hiányosságát találtam, amely megzavart: nem lehet egy adott levelet csak egy vagy néhány embernek kiküldeni - kivéve, ha az összes többi olvasót, akinek nem akarom kiküldeni, inaktívvá nem teszem egy kis időre. Ez sem olyan nagy macera, még nagy lista esetében sem (bár van egy kis trükkje), viszont ha az ember hozzám hasonlóan éjszakai bagoly, akkor ennek lehet egy furcsa következménye.

Az Autoresponder ugyanis általában éjfél és hajnali egy óra között küldi ki az aznapi leveleket. Tehát amikor én az olvasóim egy részét inaktívvá tettem, és a többieknek kiküldtem egy levelet, közben az inaktívak nem kapták meg azt, ami aznapra járt volna nekik. Amikor ezt észrevettem, gyorsan korrigáltam, aktívvá tettem őket, a többieket inaktívvá, és kiküldtem a levelet. Igen ám, de közben az Autoresponder is dolgozott, észrevette, hogy az olvasók újra aktívak, és szintén kiküldte a leveleket, én meg írhattam a bocsánatkéréseket... Tehát csak egy kis türelemre lett volna szükségem, és minden megoldódik.

Mi ebből a tanulság?

A szoftver okos. A használójával van a baj :-)

Remélem, hasznodra válik, amit most leírtam, ha esetleg az Autoresponder mellett döntesz! (Szerintem érdemes!) (És másban is számíthatsz a Silihostra: nagyon gyors és nagyon megbízható tárhelyszolgáltatásuk van, és a honlapjukon egy átfogó, igen komoly internet-marketinges e-mail tanfolyamra is feliratkozhatsz teljesen ingyen. Csak kattints az alábbi bannerre!)

Tánc

2009-05-11T09:16:00.000+02:00

Ismét egy remek videó a Britains Got Talent angliai tehetségkutató versenyből. Megint megríkatlak, de ezúttal a kacagástól fognak csorogni a könnyeid - ez hihetetlenül jó! (Köszönet Csapó Idának, amiért megtalálta és megosztotta velünk!)

(Az angolul kevésbé értők kedvéért a lényeg: egy 40 éves görög férfiról és 12 éves fiáról van szó, akik görög táncot fognak táncolni - csak ennyit mondanak előre. A kelta-ír-görög zene elindul, és ez a szöveg hallatszik: "Hölgyeim és uraim, sok évvel ezelőtt Cipruson élt egy ember, aki imádott táncolni. A falvakért táncolt, és a falvak imádták őt nézni, ahogy táncol. Hölgyeim és uraim, ma este, csak most, csak Önöknek, kérem, fogadják szeretettel Mr Stavros Flatley-t!" A zsüri fanyalog, de aztán belibben a két táncos, és a végén állva ünneplik őket. /Amit ehhez tudni kell: Michael Flatley a világ leghíresebb ír sztepptáncosa./)

(És még egy-két poén: Simon viccesen azt mondja a gyereknek, hogy előtte a jövő, épp ilyen lesz ő is, mint az apja. Mire a gyerek: nincs felhatalmazásom, hogy erre bármit is mondjak - és megölelik egymást az apjával. A végén Simon meg is jegyzi, hogy fantasztikus a kapcsolatuk. Pierce a testalkatuk miatt "aggódik", de megnyugtatják, hogy a görög az természetszerűleg ilyen :-)

Vírusmarketing

2009-05-09T13:40:00.001+02:00

Ma kaptam a hírt a T-Molibtól, megbízható forrásból, hogy egy új vírus terjed a TV készülékeken, mosógépeken és grillsütőkön keresztül. A vírus neve "szőke-z21", és arra veszi rá a gyanútlan embereket, hogy olyan sampont vegyenek, amelytől állítólag 70%-kal vonzóbbak lesznek.

Ha ilyen hirdetést látsz, azonnal kapcsold ki a TV-det, a grillsütődet és a mosógépedet, mivel a vírus egy Widnows biztonsági hibát kihasználva ezeket is megfertőzheti, és ha végignézed a hirdetést, akkor ezek a készülékek használhatatlanná válnak, amíg meg nem veszed a hirdetett sampont.

A hírt a Notron Antivuris is és a Mavél is megerősítette.

Ha esetleg már megfertőződött volna a grillsütőd, süss meg rajta egy tubus fogkrémet, ezután újra használható lesz a sampon megvásárlása nélkül is.

U.i.: 2009. április 1-től vállaljuk CD-írók újratöltését, ha kifogyott belőle a lézer, valamint megkezdtük a világ minden országában működő univerzális gyufa forgalmazását.

(Ezt a szöveget eredetileg Pálinkás Róberttől kaptam, és részben azért tettem fel ide, hogy mulattassalak :-), de sokkal inkább illusztrációként. Ha nem érted, mi köze ennek a kis szösszenetnek a vírusmarketinghez, akkor azt hiszem, ideje felkeresned az OV24.hu oldalt :-))

Mire jó a GYED?

2009-04-30T09:57:00.005+02:00

Ahány nő, annyiféleképpen éli meg a GYED, a GYES, azaz a szülési szabadság idejét. Van, aki valóban szabadságnak, pihenésnek fogja fel (na jó, az eleje elég gáz, de aztán, ahogy nő a gyerek, már átalussza az éjszakát, már elgőgicsél az ágyában egy órácskát, már eljátszik napközben a játékaival stb), van, aki rabságnak és szolgaságnak (valljuk be, nem könnyű egy pörgős, modern, mozgékony életet élő nőnek hirtelen lelassulnia a kisbaba és a háztartás tempójára). Van tehát, akinek jólesik, van, akinek nem, de annyi biztos, hogy ez az igazi másállapot, nem a várandósság!

Az megint csak vérmérséklet kérdése, hogy mit kezd magával a nő, aki most hirtelen anya lett, és bár elvárják tőle, hogy ezentúl elsősorban anya legyen, és csak másodsorban nő, azért mindenkinek jobb, ha az egyik nem megy a másik rovására.

Mire jó hát a GYED, a GYES, a szülési szabadság ideje? Lehet, hogy meglepően hangzik, de az én határozott véleményem az, hogy ez az időszak a legjobb a tanulásra! Nem a levegőbe beszélek, én akkor szereztem másoddiplomát levelező képzésen, amikor otthon voltam a három nagyobb gyerekemmel. Most pedig, amikor a kicsivel vagyok GYED-en, sokkal könnyebb a dolgom, hiszen azóta felkerült az internetre rengeteg értékes oktatóanyag, tehát még csak nem is kell elmennem otthonról havonta három napra, mint az előző esetben, hanem kényelmesen, itthonról, a gyerekek ellátása mellett fennmaradó időben tudok tanulni.

Hölgyeim, csak azt mondhatom: soha jobb időszak nem lesz az életetekben, ha valami újba szeretnétek fogni!

("Na persze, Neked könnyű előrejutni a vállalati ranglétrán...
Csak lerakod a tojásaidat, és továbbmész - Neked nem kell kivenned
szülési szabadságot!")

Legyél tehén!

2009-04-28T16:04:00.011+02:00

Meglehetős sikereket szoktam elérni, amikor az alábbi történetet elmesélem. Régóta próbálom átadni azt az üzenetet, hogy az értékesítés egyetlen esetben nem nyomulás és nem erőszakoskodás: ha a termékem (vagy szolgáltatásom) valóban értéket ad, valóban problémát old meg, valóban jobbá teszi valakinek az életét.

Aktualitását az adja a témának, hogy megjelent Goldmann Dávid Webfoglalás című könyve (innen letölthető), amelyben hasonlóan ír.

A történet pedig így szól:

Volt egyszer egy földműves, aki közeledni érezte a halálát, ezért összehívta a fiait, és így szólt hozzájuk: "Drága fiaim, rátok hagyom a teheneimet. Legidősebb fiam, rád hagyom a teheneim felét, középső fiam, rád hagyom a teheneim egyharmadát, legkisebb fiam, rád hagyom a teheneim egykilencedét!" Ezzel lehunyta a szemét, és meghalt. A fiúk meg nézték egymást, vakargatták a fejüket, merthogy az öregnek 17 tehene volt, és hát azt meg hogy fogják szétosztani? Nem lehet azt sem elfelezni, sem elharmadolni, sem elkilencedelni!

De akkor eszükbe jutott, hogy él a szomszéd faluban egy bölcs, öreg ember, aki talán tud nekik segíteni. Elmentek tehát a bölcs, öreg emberhez, és előadták, hogy mi a problémájuk. A bölcs, öreg ember pedig így szólt: "Semmi baj, fiúk! Nekem van egy tehenem, azt kölcsönadom nektek. Így lesz összesen 18 tehén. Annak a fele, 9 lesz a legnagyobb fiúé, a harmada, 6 a középső fiúé, a kilencede, 2 a legkisebb fiúé, 9 + 6 + 2 = 17, a maradék egyet visszaadjátok nekem, és kész!"

Legyél hát Te is egy ilyen plusz egy tehén valakinek az életében, és akkor minden rendben van. Sosem lesz többé problémád azzal, hogy felkínáld a megoldásodat az érdeklődőidnek.

Neked mi az álmod?

2009-04-17T20:00:00.004+02:00

A hölgy a videón Susan Boyle. 47 éves, munkanélküli. Az első pillanatokban arról beszél a riportereknek, hogy eléggé izgul a tehetségkutató rendezvényen való fellépése előtt. A zsüri kérdéseire elmondja, hogy egy kisvárosban lakik, amely tulajdonképpen több faluból áll - a drukktól alig jut eszébe az a szó, hogy falu. Aztán elmondja, hogy az az álma, hogy énekelhessen, de eddig nem kapott lehetőséget.

Egy videó, amelyet négy nap alatt több, mint 13 millióan néztek meg. Nézd meg Te is, és megtudod, én miért nézem meg újra és újra.

Valamiben mindenki tehetséges. Te is.

Katica megtalálta

2009-04-16T00:08:00.004+02:00

Az előző bejegyzésben említett március 8-i konferenciánk szünetében az egyik főszervező és előadó, Csapó Ida kérdezte a résztvevőket. Egyik kedves munkatársam, Székely-Sándor Katica is nyilatkozott, és örömmel mondta el, hogy sikerült megtalálnia a célját.

"Bennevagyunk a tévében!" :-)

2009-04-15T00:08:00.001+02:00

A 2009. március 8-án rendezett konferenciánkról a "királyi" tévé is beszámolt:

Ha nem látod a fenti videót, akkor megnézheted itt is,
vagy ha így se akar menni, akkor az MTV archívumából is.

Anyu netezik

2009-04-13T00:08:00.001+02:00

A pár nappal ezelőtti bejegyzés folytatásának is tekinthető ez az újabb - a megszokottnál picit hosszabb – cikk egy kreatív, tettrekész "onlány"-ról ("online" = itt "az interneten", ebből lett ez az egyre szélesebb körben használt új szó, az "onlány" - az internetező nő). Egy másik kedves ismerősöm, Farkas Anikó, második gyermeke megszületése után új utakra lépett. Olvasd el a történetét!

"Nem olvastam statisztikát arról, vajon hány GYES-en lévő anyuka netezik, fórumozik a legnagyobb női portálokon illetve családi oldalakon. Csak láttam, sokan. Néhányukkal tapasztalatot cseréltem és vitatkoztam. Azt viszont magam is tapasztaltam kismamaként, anyukaként, hogy sokunkban ugyanazok a gondok merülnek fel, amikor a család új jövevénnyel bővül és kiesik a keresetünk.

A GYED még hagyján. De a GYES összege igazán alacsony. Nekem 60-at jelentett. Mínuszban. Jellemzően ez – amikor a kicsi 2 éves körüli - már az az időszak, amikor az anyukákat erősebben foglalkoztatja a "Hogyan tovább?" kérdése. A fórumokon, blogokon beszélik meg az álláskereséssel, a munkahely megszűnésével járó problémákat. Egymás ajánlására vágnak bele jobb vagy rosszabb üzletekbe (sok az átverés).

Azonban a kor nagy vívmányát, a netet többre, okosabb dolgokra is lehet használni, sőt az otthon töltött idő alatt kihasználni!

Például ingyenes nyelvtanfolyamok, sok letölthető anyag, online tanfolyamokon új képzettség szerzése...

Erről ad bizonyságot a Gyesről-Netre blog illetve oldal, melyet anyukaként építettem fel – de nem ez az első weboldalam.

Engedd meg, hogy megosszam Veled is a történetet. Talán a tavaszi napsütés mellett e sorok is mosolyt csalnak arcodra, és a homlokodra csapsz: "Igen, én is ezt akarom csinálni!"

A történet valahol ott kezdődik, hogy megszületik a második baba, de érkezése előtt 11 hónappal közlik a leendő anyukával, hogy munkahelyén "nem áll módjukban hosszabbítani". Aztán azzal folytatódik, hogy a baba születésekor a súlyos, anyukát érintő komplikáció miatt eldől, több baba nem lehet.

Kreatív és tettrekész anyuka egy évig álmodozik arról, hogy visszatér a szakmájába, erről bizonyosság a számtalan, ebben a témában a kollégákhoz írt levél. Egy év kellett a szerelem elcsitulásához.

A babával csodálatos napok telnek, új ház, új ismeretségek, cikkek a helyi újságba, civil szervezetekben tagság stb. Például keze nyomán egy keresztszemes hímzéssel készített kép a védőnők szobájában. Az első szadai focibajnokság megörökítése cikkekben és 10 perc klipben.

Aztán jön, aminek egy mai anyuka életében - úgy látszik - jönnie kell: fórumozni kezd a neten. Beleszédül az iwiwbe. Ott kap egy körlevelet, valakitől, akinek a szavára ad.

Ebben egy link, letölthető ingyenes könyv.

Könyv letölt – továbbajánl, mert pénz jár érte - virtuális számla hízik – első online tanfolyam. A blogolás rejtelmei.

2007 augusztus végén kezdődik. Első blogjai a szakmához és hobbijához kötődnek. 2008 januárjában elkészül az első saját weboldal, letölthető ingyenes könyvvel. Mondhatni, szinte teljesen saját keze munkája. Aztán tavasszal egy másik oldal. Egy barátnőnek ötletet adva két hétvége alatt újabb weboldal, szinte ezzel egyidőben két e-book és cd készül és ki is adják ezen az oldalon - az e-bookokat is onlányunk szerkeszti.

Következő nyáron a program folytatódik: a kampány – a partnerprogram – olyan jól sikerül, hogy első körben 3 hétig villalakó. No nem holmi vetkőzős sztori! Kőkemény tanulás és munka, online vállalkozás alapítása, marketing stb.

Mivel nem tartja illdomosnak a villában a sok kezdő néző miatt a már meglévő oldalak folytatását (Teréz anyu-beütés), újba kezd. Július elején megszületik a Gyesről-Netre.com. Október-novemberben van fizetős termék, a Tuti BlogTippek. Első, saját termékből származó igazi bevételek!

2009 január: a régi oldalak épülnek-szépülnek, fejlődnek, és két újabb is indul: egy szakmai oldal és egy mlm-es oldal. 2009 tavaszán újabb termékek a Gyesről-Netre.com-on.

Hölgyeim! Onlányok! Nemcsak egy út van tehát - Tessék választani!
(No meg Uraim, Nektek is :-)

Szeretettel kívánok merészséget álmaitok megvalósításához!"

Farkas Anikó
www.Gyesrol-Netre.com

Hogyan tovább a GYED után?

2009-04-09T00:08:00.001+02:00

Ez a bejegyzés az átlagosnál jóval hosszabb lesz, mivel igen izgalmas kérdést feszeget. Kedves ismerősöm írta le az ő történetét.

"Amikor megszületett a kisfiam, sose gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljön az a perc, amikor döntenem kell, hogy hogyan tovább. Itthon maradni vele még, ameddig tart a GYES, vagy pedig újra beállni a dolgozó nők sorába? Úgy gondolom, ebben a döntésben két fontos kérdés is szerepet játszik.

Az egyik kérdés az anyagi, hiszen a GYES - aki kapott már, az tudja - semmire sem elég, és a számlák nincsenek tekintettel arra, hogy az embernek éppen mennyi a bevétele. De itt a másik fele is, ami talán sokak számára érthetetlen, de én úgy gondolom, hogy azáltal, hogy anya lettem, nem szűntem meg nő, és ember lenni, aki valami olyat akar csinálni, amivel a társadalom hasznos részének tekintheti magát. Én vágyom arra, hogy elismerjék, amit csinálok, és vágyom arra, hogy ha másképp nem is megy, legalább egy fél napot újra emberek közt tölthessek, kiszakadva egy kicsit a mindennapok taposómalmából, és újra egy olyan világba csöppeni, amit már régen elhagytam.

Nálam mindkét tényező közrejátszott abban, hogy úgy döntöttem, újra munkába állok, bár egyelőre sajnos az anyagi késztetés az erősebb.

Jó esetben egy anyát a GYED/GYES letelte után, ha nem is tárt karokkal, de vár vissza egy munkahely, ahol szerencsés esetben maradhat is. Persze ritka, hogy valaki olyan kivételes helyzetben legyen, hogy irodában dolgozva délután 4–kor letegye a lantot, és mehessen haza. Gyakoribb, hogy a munkahely, ami visszavár, 2-3 műszakot kínál, heti 7 napos munkarenddel, ami még gyermek nélkül sem egyszerű, de szinte kivitelezhetetlen, ha az embert otthon egy vagy több csemete várja.

Esetemben nincs munkahely, ami visszavárna, csak a munkaügyi központ, ahol tudomásul vették, hogy egyel több a munkanélküliek száma kicsiny városunkban. Korábbi, velük szerzett tapasztalataimból kiindulva, már tudtam, hogy ha el akarok helyezkedni, akkor saját kezembe kell vennem a dolgok irányítását, mert a fenti hivatal csak nevében foglalkozik állásközvetítéssel, mivel nincs és sosem volt állás, amit ki lehetne közvetíteni. Ha meg van is, ahol oly sok helyen, itt is gyakori, hogy meg sincs hirdetve, mert általában az ismerős jó ismerősét veszik fel. Válság nélkül is igen nehéz az ember helyzete, de ebben a mostani nehéz gazdasági helyzetben még nehezebb, mert nem alakuló munkahelyekről hallani, hanem inkább tömeges elbocsátásokról.

Körülnézve kis városomban, szomorúan tapasztaltam, hogy nem sok esélyem maradt. Két nagy vállalat van, több ezres létszámot foglalkoztatva, ami az utóbbi két hónapban harmadára csökkent, és sajnos további elbocsátásokkal fenyegetőznek, nemhogy munkafelvétellel bűvölnének. Ami van, az is csak három műszakban, kötelező szombatokkal, és nehéz fizikai munkával, ami még a férfiaknak is megterhelő.

Korábban adminisztrációs területen dolgoztam évekig, és mivel szerettem, ezen a területen belül szerettem volna újra elhelyezkedni. Az elmúlt három hónap során egy álláshirdetést láttam, amire jelentkeztem, el is mentem, és szembesültem vele, hogy esélyem arra, hogy felvegyenek, arányaiban kifejezve, 1:462-höz. Mivel ennyi jelentkező volt egy helyre. És bár a diszkriminációt tiltja a törvény, a munkáltató első kérdése így hangzott: "Van-e gyermeke?" Miután bevallottam, hogy igen, persze sietett kikötni, hogy ez nem akadály. De talán mégis. Mert ugye a gyerekek arról híresek, hogy sokat betegek. Ezt már nem szeretik a főnökök. Azt meg különösen nem, hogy esetleg a kötetlen munkaidő, és végeláthatatlan túlórák is igencsak esélytelenek egy gyermekes anyának. Visszatérve az állásinterjúmra, nem voltam sikeres, bár még azt is hozzáteszem, hogy finom célozva utaltam rá, hogy jogosult vagyok a Start Plusz programra. És bár felcsillant a munkáltató szeme, külön fel is jegyezte, de úgy látszik, ez kevés volt.

Sokan ajánlották, hogy tagadjam le a gyerekem, így van esélyem. Ezt két ok miatt nem tudom megtenni. Az egyik, hogy nem tudom az Életem Értelmét letagadni, és nem is akarom, mert Ő az, akire eddigi életemben a legbüszkébb vagyok! Másrészt, nem is tudnám megmagyarázni, hogy mivel is töltöttem az elmúlt két évem, ami az önéletrajzomban "fekete lyukként" szerepel. Ha valaki 2 évig sehova sem kellett, az már külön rossz jel, és elég hamar rájönne a kedves cég, hogy bár tartós munkanélkülinek adtam ki magam, éppen hogy csak pár napos regisztrált vagyok.

És maradt az, hogy szidom magam, amiért nem szereztem kereskedelmi képesítést az alatt a két év alatt, amíg itthon voltam, mert a kereskedelemben talán lenne esélyem. Isten látja lelkem, meg akartam tenni. Csak voltak akadályok, amiket nem tudtam leküzdeni. Egyik akadály az anyagi része volt, mivel főiskolásként a GYED-emből egy aránytalanul magas tandíjat is fizetnem kellett, így magántanfolyamra már nem maradt volna. Másik akadály a földrajzi távolság volt, ami bár csak 30 km, egy gyerekkel sokkal több, főleg ha a gyereket nincs hova tenni hetente több alkalommal. Nagyszülők dolgoznak, apuka dolgozik, és más nincs, akire féltő anyukaként rá mertem volna bízni hetente többször is a Szemem Fényét.

Összegezve, ezen a téren sem járok sajnos sikerrel.

Persze, mint sokan mások az internet világának köszönhetően, szerencsét próbáltam online, hátha itt jön velem szembe a nagy lehetőség. Ez ideig sajnos a jó, megbízható, nem "embert beépítős", tényleg fizetős munka és én másik honlapon voltunk, nem találkoztunk. Biztos vannak emberek, akiknek sikerül, de az ismeretségi körömben ilyen ember nincsen, és valahogy kicsit szkeptikus vagyok.

Azért van pozitívum is, van munka! Lehetek biztosítási ügynök, vagy adhatok el még nem is szabadalmaztatott termékeket, mindezt jutalékos rendszerben. Vagy sorra írhatok minden cégnek, aki otthoni bedolgozós munkát ajánlgat. Ezzel csak az a baj, hogy ha az ember jelentkezik, ígérnek munkaleírást és csekket, de általában csak a csekk érkezik meg, és itt meg is áll sok ember bátorsága, ahogy az enyém is. Ugyanis én keresni szeretnék pénzt, nem pedig költeni!

"A remény hal meg utoljára" - tartja a mondás. Ebbe kapaszkodom, jó erősen! Hozzátartozik az igazsághoz, hogy ha sikerül is a munka, nehéz időszak jön. A gyermekemnek, és nekem is. Néhány hét, és kezdjük a bölcsödét. Hogy mi lesz? Nem tudom. Beiratkozásnál addig sírt, amíg ki nem jöttünk a kapun. De más lehetőség nincs, nem tudom hova tenni. Azt meg a több hónapos várólisták matt nem tehetem, hogy csak akkor adom be, mikor már biztos az állás. Nincs hely, és sajnos a beszoktatás sem egy nap. Ha sikerül a munka, legalább az nyugtat, hogy beszoktattam, és tudom, jó helyen van. Érzem, hogy valahol jó lesz neki a gyerekek közt, de én már előre rettegek. Milyen lesz az elválás, és hogyan fogom ezt túlélni. Nem csak Ő, én is. Az elmúlt két évben minden nap mellette voltam, és bár az élet rendje az, hogy a gyerekek előbb-utóbb közösségbe kerülnek, ettől nekem még nem lesz könnyebb.

Lehet, mire a végére érünk, kicsit belehalok."

(G. K., egy Békés megyei kisvárosból)

Kövek a vízben

2009-04-05T00:08:00.000+02:00

Dobtál már követ vízbe? És próbáltál már "kacsázni" egy lapos kővel?

Amikor egy követ beledobsz a vízbe, ahol az elsüllyed, onnan kis hullámok indulnak el. Koncentrikus körökben, egyre távolodva attól a ponttól, ahol a bedobott kő a vízbe ért. Megragadják a figyelmünket ezek a hullámok, minél messzebb jutnak, minél nagyobbak, minél sűrűbbek, annál inkább. Felhívják a figyelmünket arra, hogy valami történt ott középen: hogy valami nagy, valami nehéz, valami fontos dolog ver ilyen sok, jól látható hullámot.

Ha viszont egy lapos követ kacsáztatunk, az ugrálás közben többször is a vízhez ér. Ide-oda pattan, mindenhol hullámokat indít ugyan, de ezek kicsi, gyenge hullámok lesznek, és nem egymást erősítik, ellenkezőleg: egymással szemben mennek, egymás hatását kioltják. Hiába nézegetünk fel és alá a víz felszínén, nem találjuk, hogy mi okozta a kis, jelentéktelen hullámokat. Nem vonzza a figyelmünket a középpont.

Én azt gondolom, így van ez velünk is. Amikor egyetlen dologra koncentrálunk, nagy hullámokat verünk. Ám ha ide-oda pattanunk, kicsi, egymást gyengítő hatásokat érünk csak el. Lehet, hogy nem is több időre lenne szükségünk, hanem csak több koncentrációra?

"Nekem erre nincs időm!"

2009-04-02T09:47:00.011+02:00

Vida Ági az idő kihasználásáról, kifejezetten kisgyerekes anyáknak, akik szeretnének valami internetes vállalkozásba fogni:

Ha kisgyerekes anyaként vállalkozáson töröd a fejed, biztosan Benned is felmerült már, hogy ugyan honnan lenne időd arra, hogy a család, a gyerekek igényeinek kiszolgálása mellett még tanulj, cikkeket írj, vagy honlapot készíts. Hallgasd meg erről Vida Ágit, a www.gazdagmami.hu oldal tulajdonosát!

Olcsó húsnak híg a leve?

2009-03-27T10:38:00.004+01:00

Őszintén bevallom, sosem szerettem azt a közmondást, hogy "olcsó húsnak híg a leve". Ennek az az oka, hogy általában akkor kaptam meg valami "kedves" ismerőstől vagy családtagtól, egyszóval egy "jóakaróm"-tól, amikor boldogan elújságoltam, hogy milyen jó akármit vettem milyen kedvezményes áron.

Az ember szívesen gondolja magáról, hogy racionális lény, és a döntéseiben az esze, a logikája vezeti. Ez azonban nem így van. Bizony inkább az érzelmeink szerint döntünk, és erre ma már mérésekkel igazolt tudományos bizonyítékok is vannak. Bizony csak utólag racionalizálunk, megmagyarázzuk magunknak, hogy a színe miatt kiválasztott ruha valójában mennyivel karcsúbbnak mutat minket, vagy hogy a formája miatt kiválasztott autó mellett igazából a kedvező fogyasztása miatt döntöttünk...

Nincs is ezzel semmi baj, amíg a döntésünket nem kérdőjelezik meg mások, esetleg épp a fenti mondást idézve kissé gúnyosan. A vásárlás felett érzett örömünk, a jó döntés okozta sikerélmény bizony gyorsan semmivé foszlik egy ilyen megjegyzés hallatán. Sokunkban felvetődik, hogy talán tényleg azoknak van igaza, akik szerint a jó minőségnek feltétlenül sok pénzbe kell kerülnie. Én nem így gondolom. És Neked mi erről a véleményed?

Aktuális

2009-03-13T00:37:00.003+01:00

"Hallottam erről a recesszió-dologról, de úgy döntöttem, nem veszek részt benne."

Mit gondolsz, ki mondta és mikor?

A nevét sajnos nem tudom, de a Wal-Mart igazgatója mondta.

De nem most... hanem az 1929-es nagy válság idején! :-)

Yogi Berra

2009-03-06T22:15:00.002+01:00

Yogi Berra a New York Yankees baseball-csapat híres játékosa volt, de a játékánál talán még híresebbé tették szállóigévé vált mondásai. Íme néhány:

"Senki nem megy oda többé. Túl nagy ott a zsúfoltság."

"Ha nem mész el mások temetésére, ők se fognak eljönni a tiédre."

"A hálózatépítés 90 %-a szellemi tevékenység. A másik fele kemény fizikai munka." (Na jó, talán nem pontosan így mondta... :-)

Buta vagy okos?

2009-02-12T10:45:00.002+01:00

"Egy bombanő nem buta, ha gazdag is. Az a nő buta, aki bombanő, és mégsem gazdag. A gazdag, nem túl jó nő nagyon okos. Az okos, de nem gazdag nő nem elég okos." (egy bloggoló)

Élt egyszer egy városban két ember, Pablo és Bruno, aki felismerte, hogy a városban mindenki a hegyen lévő forrás vizét szereti inni, és megfizetnék, ha valaki hozna nekik abból a vízből.

Mindketten fogtak két vödröt, és fel-le jártak a hegyre, és hozták a vizet az embereknek. Az igény nagy volt, így volt munkájuk bőven.

Mindketten elkezdtek álmokat szőni, hogyan gazdagodhatnának meg ebből. Bruno már alig várta, hogy pénze legyen, és azt elkölthesse nagyobb házikóra és vehessen egy tehenet. Ezért elkezdett nagyobb vödröket használni, és még többet, még keményebben dolgozni.

Pablo azonban másképp gondolkodott. Ő a szabadidejében és hétvégéken elkezdett egy csatornát kiépíteni a forrás és a város között. Eleinte mindenki kinevette, hogy milyen buta, hisz ha ő is úgy dolgozna, mint Bruno, akkor neki is hamarabb lehetne pénze, és háza, mint Brunonak. Nem látták értelmét, hogy miért ás, és fektet le csöveket a hegyoldalban.

Eközben Bruno meg tudta venni a házacskáját és tehenét, munka után a családjával lehetett, vagy már a tv előtt vagy a barátaival mulatozott.

Néhány év múlva Pablo elkészült a csatornával, a csövek lefektetésével, és csak ki kellett nyitnia a csapot, és ömlött a víz a városiaknak a város közepén. Nem kellett mást csinálnia, mint ott állni és elvenni a pénzt az emberektől a vízért. A pénz és a víz csak folyt hozzá, akkor is, ha ott volt, akkor is, ha nem, mert épp elutazott vagy családjával töltötte az idejét. Számára és gyermekeinek is biztosítva volt a megélhetés, így nem kellett félnie, hogy mi lesz vele öreg napjaiban.

Bruno eközben az egyre nagyobb vödrök hordásába belebetegedett, fájt minden tagja és nem bírta tovább csinálni. Elvesztette jövedelemforrását, és fel kellett készülnie, hogy még öregkorában is dolgoznia kell, ha meg akar élni.

A való életben is úgy próbál sok ember több pénzt szerezni, hogy többet dolgozik. Túlórát vállalalnak, mellékállásban adják el az idejüket, energiájukat másnak, és a pénzért dolgoznak, ahelyett, hogy a pénz dolgozna értük. A legnagyobb gond akkor jön, mikor már egészségi állapotuk miatt nem tudják idejüket pénzre váltani, így a jövedelmük is elapad.

Pablo tudta, hogy ha meg tudja valósítani elképzelését a vízvezetékkel, akkor csak addig kell keményen dolgoznia, amíg felépíti a vezetéket, utána a jövőben is fenn tudja tartani jövedelmét.

És te melyiket választod? Pablo vagy Bruno módszerét?

A majmok és a pénzügyi válság

2009-01-30T18:58:00.001+01:00

Ha valakinek problémája lenne a jelenlegi pénzügyi válság megértésével, a következő sorok segíthetnek:

Valamikor régen, egy indiai kis faluban egy ember bejelentette a falusiaknak, hogy majmokat vásárol fel, darabját 10$-ért. A falusiak tudták, hogy a környéken sok a majom, elmentek hát az erdőbe összefogdosni őket. Az emberünk majmok ezreit vásárolta fel, mindegyikért kifizette a beígért 10$-t. Ahogy a majmok fogyni kezdtek az erdőben, a falusiak abbahagyták az összefogdosásukat. Erre az ember bejelentette, hogy 20$-t ad egy majomért. A falusiak fellelkesültek, és újra elmentek majmokat fogni.

A majmok csakhamar még jobban megfogyatkoztak, a falusiak hazatértek. Az ember 25$-ra emelte az átvételi árat, de már így is nagyon nehéz volt majmot fogni. Erre a férfi közölte, hogy 50$-t ad egy majomért, de sürgősen el kell utaznia egy kis időre, addig egy helyettese fogja őt képviselni, aki a nevében átveszi a majmokat.

Amikor elutazott, a helyettese azt mondta a falusiaknak: "Nézzétek ezt a sok majmot a ketrecekben, amit a főnököm vett tőletek. Eladom nektek darabját 35$-ért, és amikor az emberünk visszatér, eladhatjátok neki 50 $-ért." A falusiak összeszedték minden megtakarított pénzüket, és megvették az összes majmot.

Ezután a falusiak soha többet nem látták sem az embert, sem a képviselőjét, csak a rengeteg majom mászkált megint a környéken, úgy, mint azelőtt.

Isten hozott a Wall Street-en...

A világmindenség semmit sem adhat

2009-01-17T10:33:00.000+01:00

"A világmindenség semmit sem adhat a markodba, amíg abban olyan dolgokat szorongatsz, amiktől meg kellene szabadulnod."

Amíg nem vállalod a felelősséget, nem lehetsz a sorsod fordítója.

Sokféleképpen meg lehetne ezt fogalmazni, de talán a legtömörebben, a legérthetőbben egy Csapó Idával készült interjúban olvastam erről. Csapó Ida női önismereti tréner, nők és pénz specialista, honlaptulajdonos és blogíró. A tréningjei, a rendezvényei kapcsán sok nővel találkozik, dolgozik együtt. Egy, a Barátnő.com című szlovákiai honlapon megjelent interjúban többek között arról beszélt, hogy szerinte mik a legnagyobb akadályok, amelyek miatt valaki nem gazdagszik.

"A szemlélet, a hit, illetve a korábban kialakult rossz szokások - ezek lehetnek a legfőbb okok. Úgy látom, hogy a magyarok között nagyon általános a negativizmus, a pesszimista hozzáállás, a mások okolása. Az anyagilag-lelkileg gazdagok, jólétben élők, a bőség áramlásába bekerülők mindegyike azt vallotta, amit egy magyar mondás gyönyörűen fejez ki: mindenki a saját sorsának a kovácsa.

A teljes felelősségvállalás minden tettünkért, a szembenézés a tévedéseinkkel, a hibáinkkal, ez visz csak előre. Úgy, hogy az értékeinket, az erősségeinket értékeljük, mindig ott tudjuk magunk mögött, és a velünk történteket - bármilyenek is - tapasztalatnak fogjuk fel. Közben nagyon üdvös, ha hiszünk abban, hogy az ember élete végéig képes a fejlődésre. Szerintem a saját változásunk, az egyre bölcsebbé válásunk az emberi élet egyik legnagyobb ajándéka - ezt tudom másoknak is tanácsolni.

Saját magunkkal töltjük a legtöbb időt, éjjel-nappal, nem mindegy hát, hogy milyen a kapcsolat önmagunkkal. Mindenkiben csodálatos források vannak, és ha valaki hisz ebben, akkor át tudja írni a kialakult rossz szokásait is.

Amit még nagyon fontosnak tartok, hogy pozitív emberekkel vegyük körbe magunkat, akik támogatják a törekvéseinket, és nem azt szajkózzák, hogy ez vagy az nem fog sikerülni, noha ők maguk ki sem próbálták. Mi több: én nagyon meggondolom azt is, hogy az álmaimból, a terveimből, a céljaimból mit és kivel, mikor osztok meg. Az idő = élet, azaz tényleg hiszem, hogy egyenlő az időnk az életünkkel."

Ehhez szorosan kapcsolódik az alábbi történet:

Japánban egy vendéget megismertettek egy népszerű japán itallal. Az első pohár után úgy látta, hogy a szobában a bútorok elkezdtek mozogni.
- Ez aztán erős ital - mondta vendéglátójának.
- Nem különösebben - válaszolta az. -, ez ugyanis egy földrengés volt.

Talán a helyes helyzetértékelés helyes mondatokra és döntésekre is vezet.

Stratégiai tanácsadás

2009-01-05T00:26:00.000+01:00

Az egér elmegy a bagolyhoz.
- Te bagoly, ne haragudj már, hogy zavarlak, de tanácsot szeretnék kérni tőled. Engem az állatok mindig üldöznek, bántanak, már élni sincs kedvem. Mit csinálhatnék?
A bagoly elgondolkodik, aztán nagy hümmögés után így szól:
- Úgy vélem, a legjobb megoldás az lenne, ha sün lennél.
Az egér megrökönyödik.
- Ha sün lennék?! De hát bagoly, én egér vagyok! Hogy lehetnék sün?
Mire a bagoly:
- Ja, hát a részletek felől ne engem kérdezz. Én csak a stratégiával foglalkozom.

A hangyák filozófiája

2008-12-20T11:28:00.002+01:00

Úgy gondolom, mindenkinek tanulnia kellene a hangyáktól. Egy lenyűgöző négyrészes filozófiájuk van:

Az első rész, hogy a hangyák soha nem hátrálnak meg.

Ez egy jó filozófia. Ha tartanak valamerre, és valami megpróbálja megállítani őket, akkor másik utat keresnek. Átmásznak, átbújnak alatta, megkerülik. Mindig keresnek másik utat. Milyen találó filozófia, hogy soha ne hátrálj meg, inkább keress egy másik utat, hogy elérj oda, ahová tartasz.

A második rész, hogy a hangyák egész nyáron a télre gondolnak.

Ez egy fontos szemlélet. Nem lehetsz annyira naív, hogy azt gondold, ez a nyár örökké fog tartani. Úgyhogy a hangyák a nyár közepén gyűjtik be a téli táplálékaikat. Egy ősi mondás szerint "Ne építsd a házad a homokra a nyár közepén". Miért van szükségünk erre a tanácsra? Mert fontos dolog előre gondolkodni. Nyáron gondolni kell a viharra. Gondolni kell az akadályokra, miközben élvezed a homokot és napfényt.

A hangya filozófia harmadik része, hogy a hangyák egész télen a nyárra gondolnak.

Ez is nagyon fontos. A tél ideje alatt mindig emlékeztetik magukat: "Nem sokáig tart már; hamarosan kint leszünk innen." És az első meleg napon a hangyák kijönnek. Ha hidegre fordul, visszamennek, de az első meleg napon aztán megint kinn vannak. Nem tudnak várni, hogy kijussanak.

És a hangya filozófia negyedik része, hogy "minden-ami-kitelik-tőled".

Mennyit fog gyűjtögetni egy hangya, hogy felkészüljön a télre? Annyit, amennyit csak tud.

Micsoda nagyszerű filozófia a hangya-filozófia!
1. Soha ne add fel,
2. Nézz előre,
3. Maradj pozitív,
4. Tegyél meg minden Tőled telhetőt.

Jim Rohn, világhírű üzleti filozófus

Nem mész GYES-re

2008-11-27T09:18:00.003+01:00

("Na persze, neked könnyű előrejutni a vállalati ranglétrán...
Csak lerakod a tojásaidat, és elmész - neked nem kell kivenned
szülési szabadságot!")

Lehetetlen

2008-11-03T20:15:00.002+01:00

"Kétféle ember van a világon. Az egyik mindig azt keresi: Miért? A másik azt: Miért ne?" (Tom "Big Al" Schreiter)

"A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kisemberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra.

A lehetetlen nem tény. A lehetetlen vélemény.
A lehetetlen nem kinyilvánítás. A lehetetlen kihívás.
A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat.

A lehetetlen nem létezik."

A Bank

2008-10-16T14:11:00.001+02:00

Képzelj el egy bankot, ahol minden reggel 86.400 forint kerül a számládra. Ez nem marad meg a holnapi napra. Minden este lenullázódik, akármennyit is használtál fel a nap folyamán. Hát akkor mit lehet tenni? Természetesen használd fel mindet!

Mindannyiunknak van egy ilyen bankja.

Ez az idő.

Minden reggel 86.400 másodperccel gazdagabbak vagyunk. Minden este lenullázódik, elvész, akármennyit is használtunk fel céljaink eléréséhez. Soha nem marad egyensúlyban. Soha nem lesz több, egy perccel sem. Minden új nap új számlát nyit nekünk, és minden új este újra felégeti a maradékot. Ha elmulasztod felhasználni az aznapi betéted értékét, elvész. Soha nem kapod vissza. Nem íródik jóvá másnap. A jelenben kell élned a mai betétet használva. Befektetni, hogy a lehető legtöbbet tudj vásárolni egészségből, boldogságból és sikerből!

Az óra körbejár. Csináld ma, a lehető legtöbbet!

Hogy megértsd, mennyit ér egy év, kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell.
Hogy megértsd, mennyit ér egy hónap, kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra.
Hogy megértsd, mennyit ér egy hét, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét, akinek közeledik a lapzárta.
Hogy megértsd, mennyit ér egy óra, kérdezd meg a szerelmest, aki a randevújára vár.
Hogy megértsd, mennyit ér egy perc, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot.
Hogy megértsd, mennyit ér egy másodperc, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet.
Hogy megértsd, mennyit ér egy tizedmásodperc, kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az olimpián.

Minden pillanat kincs, ami a tiéd. És becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen elköltheted.

És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár.

A tegnap történelem. A holnap rejtelem. A ma ajándék!

Az idő soha-soha meg nem áll

2008-09-24T00:06:00.000+02:00

"Az idő soha-soha meg nem áll...
Az órák járják szüntelen az útjukat..."

Emlékszel még a Stirlitz-sorozatra? Emlékszel erre a fülbemászó főcímdalra? (Vagy még nem is éltél akkor? :-)

"Az idő a legértékesebb tőkénk, mégis hajlamosak vagyunk azt eltékozolni, megölni, vagy csak egyszerűen elkölteni ahelyett, hogy inkább befektetnénk." (Jim Rohn)

"Mindennek megjön a maga ideje, és mindennel akkor találkozunk, amikor bensőnkben megértünk a találkozásra." (Baktay Ervin)

"Nincs időm!"

A legtöbb ember hetente körülbelül három órát tölt azzal, hogy az értelmetlen munkájára vagy az ostoba főnökeire panaszkodik. Legalább még egy órát töltenek azzal minden héten, hogy a politikusokat, a rossz döntéseiket szidják. És akkor még nem beszéltünk arról az időről, amit az anyósuk szapulásával töltenek.

Sokan, akiknek ezt elmondom, elmosolyodnak, és megértik, hogy ezt a feleslegesen elpazarolt időt akár egy új vállalkozásukra is fordíthatnák. Nem kérem én őket arra, hogy többé ne beszélgessenek a barátaikkal. Csak azt kérem, hogy értelmesebb témákról csevegjenek, legalább pár percig. Például az új otthoni munkájukról.

Mindenkinek 24 óra jut egy napon. Ami a különbséget teszi, az az, hogy hogyan használjuk fel ezt a 24 órát. Senkinek, Neked sem adhatok több időt, de van pár ötletem arra, hogy mivel töltsd inkább a meglévő idődet.

"Az idő remek tanár, csak az a kár, hogy megöli minden tanítványát." (Louis Hector Berlioz)

"A rossz hír az, hogy az idő repül. A jó hír, hogy Te vagy a pilóta..." (Michael Althsuler)

Hány gyerek is...?

2008-09-07T10:01:00.003+02:00

("Azt hiszem, egy kicsit több időt kellene töltenünk a gyerekeinkkel... hányan is vannak?")

A boldog nők öt titka

2008-08-11T18:53:00.005+02:00

1. Fontos, hogy egy olyan férfit találj, akivel megoszthatod a felelősséget és a háztartási munkát, és akinek van egy jól fizető állása.

2. Fontos, hogy egy boldog férfit találj, aki imád táncolni, utazgatni, és mindig megnevettet.

3. Fontos, hogy egy romantikus férfit találj, akire érzelmileg támaszkodhatsz, anélkül, hogy ő ezt kihasználná, és ráadásul nem hazudik.

4. Fontos, hogy egy olyan férfit találj, aki tökéletes szerető és imád Veled hancúrozni.

5. Fontos, de NAGYON fontos, hogy ez a négy férfi ne ismerje egymást!

A nap imája:

"Istenem, kérlek:
adj nekem bölcsességet, hogy megérthessem a páromat,
adj szeretetet, hogy megbocsáthassak neki,
és adj türelmet, hogy elviseljem a hibáit!
Mert ha erőt kérnék, akkor biztos agyonütném...
Ámen."

Csak egy anya

2008-07-06T13:46:00.002+02:00

(egy interneten keringő történet)

Egy nőtől - miközben jogosítványát újította meg egy önkormányzati hivatalban - egy adatfelvevő hölgy megkérdezte, hogy mi a jelenlegi foglalkozása. A megkérdezett egy ideig tétovázott. Bizonytalan volt, hová is sorolja magát. "Arra gondolok" - magyarázta az adategyeztető - ", hogy van-e munkája, vagy csak..?" "Természetesen van munkám!" - csattant fel a nő. - "Anya vagyok." "Nincs 'anya' kategóriánk foglalkozásként. A 'háztartásbeli' fedi le ezt" - mondta az adatfelvevő segítőkészen.

Már szinte el is felejtettem ezt a történetet, mígnem egyik nap ugyanilyen helyzetben találtam magam a városházán. A hivatalnok nyilvánvalóan egy karrierista nő volt. Magabiztosan, hatékonyan dolgozott, olyan jól csengő címet viselt, mint például "Hivatali kikérdező" vagy "Városi adatfelvevő".

"Mi a foglalkozása?" kérdezte. Mi késztetett arra, hogy ezt válaszoljam...? Nem tudom!... A szavak egyszerűen kibuggyantak belőlem:

"Gyermekfejlődési és emberi kapcsolatok területén dolgozom társkutatóként."

A hivatalnok abbahagyta pillanatnyi munkáját, golyóstolla megállt a levegőben. Felnézett, mint aki rosszul hallott. Megismételtem a titulust lassan, kihangsúlyozva a leglényegesebb szavakat. Aztán csodálkozva láttam, hogy ezt mind leírta nagy fekete betűkkel a hivatalos kérdőívre. "Megkérdezhetem" - mondta a nő érdeklődve. - ", egész pontosan mit csinál ezen a területen?"

Hűvösen, az izgalom legkisebb jele nélkül a hangomban, szinte kívülről hallottam, amint így válaszolok: "Folyamatos kutatási programban veszek részt (melyik anya nem), laboratóriumban és terepen is (normálisan azt mondtam volna: kint és bent), dolgozom a feletteseimnek (az egész családomnak), és van már négy kreditem is (mindegyik lány). Természetesen a munkámhoz tartozó tevékenység igényli a legtöbb figyelmet az ember-szakmákban (melyik anya tagadja ezt?) és gyakran dolgozom naponta 14 órát (inkább 24-et). Ebben a munkában jóval több a kihívás, mint más, 'átlagos' foglalkozásoknál. A jutalom inkább a megelégedettség, mint pusztán a pénz."

Érzékelhetően folyamatosan nőtt az elismerés a hivatalnok hangjában, amint kitöltötte a nyomtatványt. Felállt, és személyesen kísért az ajtóig.

Miközben hazafelé vezettem, fényes új karrierem lebegett a szemem előtt. Otthon 13, 7 és 3 éves labor-asszisztenseim üdvözöltek. Az emeletről hallottam új (6 hónapos) kísérleti modellünket gyermek-fejlesztési programunkból, amint új hangmintáit próbálgatja.

Úgy éreztem, ütést mértem a bürokráciára. Hivatalos feljegyzés készült rólam egy, az emberek számára elfogadhatóbb foglalkozásról. "Egy újabb anya", vagy "Anyaság" már nem hangzik elég jól. Micsoda pompás pálya! Különösen, ha van egy titulus is az ajtón. Netán ez teszi a nagymamákat "haladó" kutatási munkatárssá a gyermekfejlesztési és emberi kapcsolatok területén, a dédnagymamákat pedig a haladó kutatási munkatársak ellenőreivé? Szerintem igen! Még azt is gondolom, hogy a nagynénik kutatási munkatárs asszisztenssé léphetnének elő!

El fogok esni!

2008-06-17T23:39:00.001+02:00

"Szinte mindenkit át lehet verni egyszer. Néhány embert többször is be lehet csapni. De soha nem tudod átrázni ANYUCIT!" (Murphy-törvény)

"El fogok esni!"

Tegyük fel, hogy van egy egyéves kisgyereked. Feláll, és tesz végre egy lépést egyedül - de persze elesik. Mire Te azt mondod: "Na jó, kicsim, megpróbáltad, de nem megy, látod. Ne próbálkozz vele többször!"

Ugyan melyik anya mondana ilyet? Ugye, hogy Te sem? Hát persze, hogy nem. Biztatnád, hogy semmi baj, álljon csak fel, és próbálja meg újra, és ezt addig mondogatod neki, amíg meg nem tanul járni. A járni tudás jutalma végül sokkal nagyobb, mint az esések okozta fájdalom.

Gondolod, hogy az üzleti életben ez másként van? Miért gondolja sok kezdő vállalkozó, hogy ha egyszer elbukik, akkor soha többé nem szabad újra megpróbálnia? Én inkább ezzel a példával biztatok mindenkit, aki a lehetséges kudarcok miatt egyáltalán nem akar belevágni egy önálló vállalkozásba, hogy attól, hogy elbukik, akár többször is, attól még lehet végül nagyon sikeres.

Tudod, a sikeres embereket a sikertelenektől pusztán annyi különbözteti meg, hogy eggyel többször álltak fel a padlóról.

Éld az álmaidat!

2008-05-21T12:33:00.001+02:00

"Próbálkozás? Az csak az első lépés a kudarc felé." (Homer Simpson)

vagy más megfogalmazásban:

"Ne próbálkozz. Csináld. Vagy ne csináld. Nincs próbálkozás." (Yoda a Csillagok háborújában)

Álmodj! Éld az álmaidat! A saját álmaidat éld!

Az alábbi írás egy kedves ismerőseim gondolatai alapján, a sajátjaimmal kiegészítve készült.

Mindannyian gazdag képzelőerővel születünk. A gyerekek 5 éves korukig nem is tudnak különbséget tenni álom és valóság között. Tudod, miért? Mert az elménk számára nincs is különbség. Ezzel a gazdag kinccsel jövünk a világra, és a környezetünk mindent megtesz, hogy elzárja előlünk a kincsesbányánkat. Ha most kicsik a gyerekeid, akkor ne kövesd el ezt a hibát velük szemben. Inkább tanulj tőlük álmodni, és éld velük együtt az álmaikat. A fiamnak az az álma, hogy híres focista lesz. Nem repesnék a boldogságtól, ha tényleg az lenne, de az a fontos, hogy ő mit akar. A nagylányomnak az volt az álma, hogy színésznő legyen. Az is lett. Ennek sem örülök felhőtlenül, de ez az ő életük. Nekem pedig tiszteletben kell tartanom az álmaikat. Nem az a fontos, hogy én látom a veszélyeit mindkét pályának, hanem az, hogy ők boldogok legyenek. Az én szüleim sem örülnek annak, amit csinálok, de ez nem állít meg engem sem.

Ezt érted?

Mindenki csak a saját álmait élheti!

Mindenkinek meg kell tanulni újra álmodni. Mégpedig úgy, mintha sem az idő-, sem a pénzkorlát nem létezne. Ugyanis nem is létezik, csak a fejünkben. Minden korlát a fejünkben van, és nem a körülményeinkben. Bármid lehet, bármit tehetsz, ha megfizeted az árát.

Világunkban rend van, mert törvények uralkodnak. Léteznek fizikai, kémiai, biológiai, pénzügyi és lelki törvények is. Ezek akkor is működnek, ha hiszel bennük, és akkor is, ha nem hiszel. Ezért azt kapod vissza, amit adsz. Pontosan annyit. Nem akkor, és nem attól, akinek adtad, de visszakapod, ebben biztos lehetsz. Akkor is, ha jó dolgot adtál, és akkor is, ha rosszat.

A mostanában sokat emlegetett vonzás törvénye úgy működik, hogy ha pozitív, örömteli gondolataid vannak, akkor egyre szeretetteljesebb, elfogadóbb emberré válsz. Azokat az embereket fogod vonzani, akik hasonlóak hozzád, és általuk, velük Te is és a környezeted is egyre közelebb kerültök a céljaitok megvalósításához, vagyis egymást segítitek.

Ha folyton panaszkodsz, ha mindenkiben a rosszat látod, akkor negatív rezgéseket bocsátasz ki, és bevonzod azokat az embereket, akik hasonlóak hozzád. Vagyis egymást húzzátok le a mélybe, és hamarosan azt veszed észre, hogy nincs miből fizetned a számláidat, de a többieknek sincs.

Hosszú távon a pozitív gondolkodású és a negatív gondolkodású emberek nem tudnak együtt élni, hasonló a hasonlót fogja vonzani. Nézz körül, kik vesznek ma körül! Jól nézd meg őket, mert pár éven belül Te is olyan leszel, mint ők! Biztos, hogy ezt akarod? Olyan emberek vesznek körül, akik jó mintát mutatnak a számodra?

Ha nem, akkor ideje új ismerősök után nézni! De a legfontosabb feladatod, hogy saját magadon dolgozz. Álmodd meg, hogy milyen emberré szeretnél válni, és kezdd el a visszahúzó szokásaidat előrevivő szokásokká alakítani. Ne felejtsd el: egy új dolgot, ahhoz, hogy szokássá váljon, legalább három hétig folyamatosan kell csinálni, és a kulcsszó itt a folyamatosság!

A siker nem más, mint sikeres szokások gyakorlása, és az első lépés a gondolkodásunk átalakítása. Vagy ahogyan Arisztotelész fogalmazott: "Azok vagyunk, amit rendszeresen teszünk. Tehát a kiválóság nem tett, hanem szokás."

Aki kérdez és aki nem

2008-04-28T23:28:00.000+02:00

"Aki kérdez, az öt percig buta. Aki nem, az örökre az is marad."

Történet a lehetőségekről

Ezt egy kedves ismerősömtől kaptam - és szeretném Veled is megosztani.

Él egy régi történet egy fiatalemberről, akinél hogy, hogy nem, de egy éjjel megjelent egy angyal és csodálatos dolgokról mesélt neki, amelyek az életben várnak rá. Minden lehetőség adott lesz számára, hogy hatalmas vagyonra tegyen majd szert, a társadalom megbecsült tagja lehessen, és egy gyönyörű nőt vegyen feleségül.

Emberünk egész életében várta, hogy az ígért csodálatos dolgok valóra váljanak, de nem történt semmi, és végül egyedül, és szegényen halt meg. Amikor a Mennyország kapujához ért, meglátta az angyalt, aki sok-sok évvel ezelőtt meglátogatta álmában, és felelősségre vonta: "Te hatalmas vagyont ígértél nekem, társadalmi rangot és gyönyörű feleséget. Egész életemben vártam, de nem történt semmi."

"Én neked nem ígértem ezt - válaszolt az angyal. - Én ezeknek a dolgoknak a lehetőségét ígértem neked, de te elmulasztottál élni ezekkel a lehetőségekkel."

Az ember megdöbbent. "El sem tudom képzelni, miről beszélsz!" - mondta.

"Emlékszel, egyszer volt egy ötleted, de te féltél, hogy nem sikerül, ezért nem tettél semmit?" - kérdezte az angyal. Az ember bólintott. "Mivel te visszautasítottad a megvalósítást, az ötletet néhány év múlva egy másik embernek adták, aki nem ijedt meg a nehézségektől, és ha visszaemlékszel, akkor ez az ember az egyik leggazdagabb ember lett a környéken."

"És arra emlékszel-e - folytatta az angyal -, volt egy eset, amikor a várost óriási pusztítás érte, sok ház romba dőlt, sok ezer ember nem tudott szabadulni a romok alól. Neked lehetőséged lett volna segíteni a bajbajutottakon és a túlélőket kimenteni, de te féltél, hogy ha elmész otthonról, akkor betörnek hozzád és kirabolják a házadat, ezért nem mentél el segíteni a hívó szóra, hanem otthon maradtál." Az ember szégyenkezve bólintott. "Ez egy hatalmas lehetőség volt, hogy száz és száz ember életét megmentsd, a város összes életben maradt lakója tisztelt volna téged" - mondta az angyal.

"És emlékszel arra az asszonyra, arra a fekete hajú nőre, aki neked annyira tetszett? Nem hasonlított egyik nőre sem, akikkel korábban, vagy későbbi életedben találkoztál, de azt gondoltad, hogy sose menne férjhez egy olyan emberhez, mint te, féltél, hogy elutasít, és elmentél mellette." Az ember újra bólintott, de már sírt. "Igen, barátom - mondta az angyal -, ő a feleséged lett volna, vele sok gyermeket neveltetek volna, vele igazán boldogságban éltél volna egész életedben."

Hasonló lehetőségek mindannyiunknak adódnak az életében, de gyakran, ehhez a történetbeli emberhez hasonlóan, mi is megengedjük, hogy a félelem felülkerekedjen rajtunk, és megzavarjon bennünket, hogy éljünk a lehetőségekkel.

De még nincs veszve semmi! Még életben vagyunk. Elkezdhetünk létrehozni lehetőségeket saját magunk számára!

Multitask üzemmód

2008-04-07T17:14:00.004+02:00

("Végre megkaptam a multitask számítógépemet!")

Ez a fura szó tulajdonképpen semmi bonyolultat nem jelent: egyszerűen arról van szó, hogy a mai gyors számítógépek már egyszerre több feladatot is képesek végezni. Természetesen valójában nem egyszerre csinálnak többfélét, hanem olyan gyorsan váltanak a feladatok között, hogy az emberileg érzékelhetetlen, így valóban úgy tűnik, mintha egyszerre csinálnának többféle dolgot. A számítógépek nem tudták ezt mindig: ha még emlékszel a Commodore-okra például, azoktól nem várhattad el, hogy egyszerre több ablakot is megnyitva működjenek (persze nem is volt akkor még grafikus felület, csak parancssor).

Mindegy, a lényeg az, hogy amikor már elkezdtek szállingózni a hírek arról, hogy nemsokára lehetséges lesz a multitask üzemmód a számítógépeknél, és egyre izgatottabban várta mindenki, hogy végre működés közben láthasson egy ilyen gépet, talán sok nőnek jutott eszébe hozzám hasonlóan, hogy mi is ilyenek vagyunk.

Igen, azt hiszem, a nők, és különösen az anyák, állandóan multitask üzemmódban vannak!

Hiszen melyikünkkel nem fordult még elő, hogy egyszerre vasalt, nézte a tévében a kedvenc sorozatát, és közben segített a gyereknek is a házi feladatában? Sőt, ha közben esetleg csöngött a telefon, és drága ura kérdezte, hogy mi lesz vacsorára, arra is tudott értelmes választ adni! A nők igazi multitask "gépek"!

Az igazságot hirdetni

2008-03-10T13:05:00.000+01:00

"Igazságot hirdetni, vagy hasznos dolgokat javasolni az embereknek - biztos módja annak, hogy üldözzenek minket." (Voltaire)

A nyúl, a teknős és a sas

Ma Mike Summey, a "Hétvégi Milliomos" című könyv szerzőjének gondolatait osztom meg Veled. (A könyv egyébként kapható a Bagolyvár Kiadónál.)

Egy könyvet úgy olvasunk, hogy elkezdjük az elején, és folyamatosan haladunk a végéig. Az életedet úgy építheted fel, hogy a végéről indulsz - onnan, hogy mit akarsz megkapni -, és kiszámolod, mi kell ahhoz, hogy eljuss oda, ahová valóban el szeretnél jutni.

Ha az a sorsod, hogy baleset áldozata légy a pénzügyi autópályán, akkor valószínűleg a nyúl vagy a teknős kategóriák valamelyikébe tartozol. Vess egy pillantást a Pénzügyi Autópálya Áldozatai Kávéházának menüjére, és látni fogod, hogy az tele van nyulakkal és teknősökkel.

A nyulak azért szaladnak keresztül a pályán, mert mindig túl sok a sürgős dolguk a pénzügyi siker felépítésével. Pénzt fektetnek gazdagodj-meg-gyorsan sémákba. Nem akarnak azzal bajlódni, hogy megdolgozzanak a sikerért. Nagy sikert akarnak, méghozzá azonnal. Lottószelvényeket vesznek, pénznyerő automatákkal játszanak, lóversenyeznek. Annak ellenére, hogy egész csinos kis vagyont veszítenek el az évek során, meg vannak győződve arról, hogy a következő sarkon találkoznak hatalmas szerencséjükkel. Végül is, érvelnek ők, van egy János nevű barátjuk, és az ő nagybátyjának egy távoli városban élő veje egyszer egymillió dollárt nyert a lottón. Az azonnali meggazdagodás szirénhangja nagyon könnyen elcsábíthat minket. Valljuk be, mindnyájan megszédülünk, amikor látjuk, hogy a lottó főnyereménye elérte a 200 milliót. Ezt valakinek meg kell nyernie. Miért ne lehetnénk mi magunk ez a valaki? Nem lenne nagyszerű, ha ez a sok pénz a miénk lenne? Agyunk jobb féltekéje hamarosan édes ábrándozásba merül, elfojtva a bal félteke logikus gondolkodását, amelyik ezt üvölti: "Nem veszed észre, hogy a 200 millió dollár nyereményt több, mint 200 millió ember fizeti meg, akik elveszítik szelvényeik árát?" Az esélyünk valószínűtlenül kicsi.

Úgy tűnik, a nyulak nem veszik észre: azáltal, hogy össze-vissza futkosnak egy tucat különböző irányba a "szerencsés áttörés" lehetőségeit kergetve, saját magukat teszik ki annak, hogy elüssék őket. Elszalasztják ugyanis, hogy kihasználják a valódi lehetőségek előnyeit, amelyek ebben az országban a valós anyagi függetlenség eléréséhez adva vannak.

A teknősök ezzel szemben lelkiismeretesen felkelnek, és munkába mennek a hét öt, néha hat napján keresztül, rendszeres fizetést kapnak, kifizetik házuk jelzálog tartozását, autójuk lízingdíját, hitelkártyaadósságukat még időben, és úgy döntenek, hogy fizetésük maradékát inkább megtakarítják, mintsem szerencsejátékokon vesztegetnék el. Sokkal konzervatívabbak, mint a nyulak, és nem használják ki az adódó lehetőségeket. A jövőre terveznek, rendszeresen befizetnek a munkaadójuk által is támogatott nyugdíj-előtakarékossági számlájukra, befektetési alapokba fektetnek, vesznek néhány részvényt, és tekintélyes összegű pénzük van a bankban. Meg vannak győződve arról, hogy ha így folytatják keresett jövedelmük egy részének befektetését, az biztosítani fogja majd számukra a biztos és biztonságos nyugdíjas jövedelmet.

Húsz, harminc, negyven évvel ezelőtt ez nem is lett volna olyan rossz terv. Jó képzést kaptál volna, hűségesen dolgoztál volna egy nagy cégnél, lelkiismeretesen befizettél volna részesedést hozó nyugdíjszámládra, és nyugdíjasként elegendő pénzed lett volna ahhoz, hogy jól élj. Ma azonban már nem így működnek a dolgok. Ha körülnézel, láthatod, hogy egyedül a céges nyugdíjtervtől való függés felvállalása napjainkban naiv optimizmusra vall. Láthattad, hogy mi történt olyan cégeknél, mint az Enron, a Kmart, a WorldCom és mások. Jól és keményen dolgozó emberek tízezrei érték meg jövőjük megsemmisülését cégük kapzsisága vagy hozzá nem értése miatt.

A Hétvégi Milliomos gondolkodásmódja egészen más! A teknősöktől és a nyulaktól eltérően, akik a közúti balesetet szenvedők legnagyobb részét teszik ki, a Hétvégi Milliomosok inkább sasok. A sasok magasan szárnyalnak, és szélesebb perspektívájuk bölcsebbé teszi őket. Látják a teknősöket és a nyulakat, amint saját kicsiny világukban sürögnek-forognak, és nem látják át a nagy képet. A Pénzügyi Autópálya Áldozatai Kávéháza két igen eltérő okból van tele teknősökkel és nyulakkal. A nyulak többnyire anélkül ugranak ki az autópályára, hogy körülnéznének, gyakorta éppen az ott elhaladó autók kerekei alá. A teknősök ezzel szemben lazán felmennek az autópályára, és nem fogják fel, hogy a feléjük három kilométer távolságból közelítő teherautó el fogja ütni őket, hiszen olyan lassan mozognak. Lesz olyan is, amelyik megkockáztatja, hogy félúton megáll, fejét behúzza a páncélja alá, és csak üldögél ott. Talán éppen azt próbálja eldönteni, hogy vajon folytassa-e az útját a másik oldalra, vagy forduljon-e vissza oda, ahonnan elindult.

A pénzügyileg elbukott emberek vagy a nyulakhoz, vagy a teknősökhöz hasonlítanak. Nyulak, mert mindig valamilyen gazdagodj-meg-gyorsan séma után rohannak, és soha nem dolgoznak ki egy hosszú távú pénzügyi stratégiát. Vagy teknősök, akik napokig vagy hetekig agonizálnak, mielőtt meghoznának egy döntést, majd azután, hogy ezt megtették, rögtön meg is gondolják magukat, és nem csinálják végig. Éppen úgy, mint a sebesen haladó teherautó útjában lebénult teknős, aki nem tudja, hogy haladjon-e tovább, vagy inkább vonuljon vissza.

Láttál már olyat valaha, hogy egy sast elütött volna egy teherautó? Ilyesmi egyszerűen nem történhet meg! A Pénzügyi Autópálya Áldozatai Kávéházában sas soha nem szerepel a menüben! A szárnyaló sas nem végez zuhanórepülést a folyamatosan áramló forgalomba, mivel elég nagy távolságból látja a közeledő autókat. Nagyobb sebességgel mozog, de ezt más perspektívával teszi; olyannal, amely abból adódik, hogy ismeri az egész környezetet, és bölcsen cselekszik, mivel képes arra, hogy átlássa az egész nagy képet. A sikeres emberek is ilyenek. Kifejlesztik magukban azt a képességet, hogy előre észrevegyék a csapdákat, és elkerüljék azokat, de arra is terveznek stratégiát, hogy mit tegyenek akkor, ha mégis beleesnének.

A világ teknősei és nyulai ilyeneket mondanak egymásnak: "Azoknak az embereknek nagyobb szerencséjük volt, mint nekem. A megfelelő helyen voltak, a megfelelő időben. Ha nekem is ugyanolyan lehetőségeim adódtak volna, mint nekik, én is sokkal sikeresebb lennék." Inkább kifogásokat keresnek, ahelyett, hogy beleadnák azt az erőfeszítést, amelyet a siker megkövetel. Még nem tanulták meg, hogy a szerencse a legtöbb esetben nem más, mint a felkészültség és a lehetőség találkozása. A teknősök és a nyulak több időt töltenek azzal, hogy kifogásokat keressenek, mint amennyi idő ahhoz kellene, hogy a legtöbb problémájukat megoldják. Rájöttek, hogy a kifogások gyártása sokkal kevesebb munkát igényel, mint egy pénzügyi stratégia kialakítása és véghezvitele. Ez ugyanis megkövetelné tőlük, hogy felismerjék: amit a múltban csináltak, az hibás volt, és vállalniuk kellene érte a felelősséget. Ha félnek felvállalni a felelősséget pénzügyi tökéletlenségükért, annak az lesz a következménye, hogy tovább folytatják a kísérletezést, hogy átkeljenek ugyanazon az autópályán. Az eredmény természetesen soha nem változik, és végső soron gazdasági baleset áldozatai lesznek.

Furcsa dolog az élet

2008-02-16T22:54:00.004+01:00

"Furcsa dolog az élet: ha nem vagy hajlandó mást elfogadni, mint a legjobbat, nagyon gyakran épp a legjobbat kapod."
(W. Somerset Maugham)

Ha gondod van valakivel, kérj tőle segítséget!

Sajnos sok nő küzd azzal a problémával, hogy a férje nem támogatja, akár valamilyen üzletről, akár például fogyásról van szó - talán attól félnek a kis csacsik, hogy ha a feleségük önálló lesz, vagy ha csinosabb lesz, akkor majd elhagyja a férjét. Ezenkívül sok férfiba belenevelte a társadalmunk és az édesanyjuk is, hogy a férfi dolga eltartani a családot, és a büszkeségük nem engedi, hogy elismerjék a feleségüket ebben.

Nemrég részt vettem egy továbbképzésen, ahol többek között azt javasolta az egyik előadó, aki fiatalabb korában hasonló problémával szembesült a szüleivel kapcsolatban, hogy beszélgessünk el az illetővel (jelen esetben a férjeddel) a segítség témájáról. Egyszer ülj le vele beszélgetni, és kérdezd meg tőle: Te mit gondolsz a segítségről? Mit éreztél, amikor legutóbb segítettél valakinek? Mit éreztél, amikor legutóbb valaki segített Neked? Mit gondolnál, ha én segítenék Neked valamiben? Mit gondolnál, ha Te segítenél nekem valamiben? Ki volt az utolsó ember, akinek nem tudtál segíteni? Mit gondolsz arról, ha egy másik ember segít egy másik embernek? és végül: hogyan tudnék segíteni Neked? És Te hogyan tudnál segíteni nekem?

Egy ilyen beszélgetés kinyitja, megnyugtatja a férjedet is. Látja, hogy Te nem akarsz veszekedni, hanem meg akarsz beszélni vele egy témát. És a végén elmondhatod, hogy szeretnél valami újba fogni, nem fogod elhanyagolni őt emiatt, de szeretnél egy kicsit több lenni, mint ami most vagy, és ez neki is jó lesz, mert Te vidámabb és nyugodtabb leszel, ha ez sikerülni fog. És kérdezd meg, tudna-e Neked segíteni ebben.

Így azt fogja érezni, hogy 1. ő nincs veszélyben, a kényelme sem fog sérülni, 2. Neked számít az ő véleménye, 3. Te számítasz az ő segítségére, tehát ő fontos ember, mert szükséged van rá.

Bárkivel gondod van, kérj tőle segítséget! Fantasztikus hatással van az emberekre!

Létezik családbarát vállalkozás?

2008-02-04T17:25:00.002+01:00

Álljunk meg egy pillanatra!

Családbarát vállalkozás?! Miért, családbarát munkahely talán létezik?

Nő lévén, elsősorban a nők helyzetét látom, érzem át. Négy fiam, három diplomám és két felsőfokú nyelvvizsgám van - Te mit gondolsz, ezek közül melyik tény a legfontosabb a cégek számára?...

Nyert. A négy gyerek.

Számtalan kellemetlen tapasztalat után úgy döntöttem, nem várok tovább arra, hogy mások oldják meg helyettem az én problémáimat. Ha a cégek nem fogadják el, hogy a cégközpontban nem számíthatnak rám mindig, viszont képes vagyok otthonról is dolgozni, akkor olyan munkát kell keresnem, ahol ez nem jelent gondot.

Ha Te tudsz olyan munkahelyet, ahol dolgozhatok délelőtt tíztől tizenkettőig, aztán délután háromtól ötig, aztán este kilenc után... akkor szólj nekem is! Bár inkább mégse. Már megtaláltam, amit szeretnék csinálni. Azt is, hogy hol: otthon, a számítógépem előtt, az internet segítségével. Azt is, hogy mikor: amikor a nagyobb gyerekeim az iskolában vannak, a kicsi meg alszik. Kényelmesen, farmerban és pulcsiban, a könyököm mellett üdítő, a hangfalakból kellemes zene szól...

Nem is olyan rossz ez a munkahely, ugye? :-)