"Egy bombanő nem buta, ha gazdag is. Az a nő buta, aki bombanő, és mégsem gazdag. A gazdag, nem túl jó nő nagyon okos. Az okos, de nem gazdag nő nem elég okos." (egy bloggoló)
Élt egyszer egy városban két ember, Pablo és Bruno, aki felismerte, hogy a városban mindenki a hegyen lévő forrás vizét szereti inni, és megfizetnék, ha valaki hozna nekik abból a vízből.
Mindketten fogtak két vödröt, és fel-le jártak a hegyre, és hozták a vizet az embereknek. Az igény nagy volt, így volt munkájuk bőven.
Mindketten elkezdtek álmokat szőni, hogyan gazdagodhatnának meg ebből. Bruno már alig várta, hogy pénze legyen, és azt elkölthesse nagyobb házikóra és vehessen egy tehenet. Ezért elkezdett nagyobb vödröket használni, és még többet, még keményebben dolgozni.
Pablo azonban másképp gondolkodott. Ő a szabadidejében és hétvégéken elkezdett egy csatornát kiépíteni a forrás és a város között. Eleinte mindenki kinevette, hogy milyen buta, hisz ha ő is úgy dolgozna, mint Bruno, akkor neki is hamarabb lehetne pénze, és háza, mint Brunonak. Nem látták értelmét, hogy miért ás, és fektet le csöveket a hegyoldalban.
Eközben Bruno meg tudta venni a házacskáját és tehenét, munka után a családjával lehetett, vagy már a tv előtt vagy a barátaival mulatozott.
Néhány év múlva Pablo elkészült a csatornával, a csövek lefektetésével, és csak ki kellett nyitnia a csapot, és ömlött a víz a városiaknak a város közepén. Nem kellett mást csinálnia, mint ott állni és elvenni a pénzt az emberektől a vízért. A pénz és a víz csak folyt hozzá, akkor is, ha ott volt, akkor is, ha nem, mert épp elutazott vagy családjával töltötte az idejét. Számára és gyermekeinek is biztosítva volt a megélhetés, így nem kellett félnie, hogy mi lesz vele öreg napjaiban.
Bruno eközben az egyre nagyobb vödrök hordásába belebetegedett, fájt minden tagja és nem bírta tovább csinálni. Elvesztette jövedelemforrását, és fel kellett készülnie, hogy még öregkorában is dolgoznia kell, ha meg akar élni.
A való életben is úgy próbál sok ember több pénzt szerezni, hogy többet dolgozik. Túlórát vállalalnak, mellékállásban adják el az idejüket, energiájukat másnak, és a pénzért dolgoznak, ahelyett, hogy a pénz dolgozna értük. A legnagyobb gond akkor jön, mikor már egészségi állapotuk miatt nem tudják idejüket pénzre váltani, így a jövedelmük is elapad.
Pablo tudta, hogy ha meg tudja valósítani elképzelését a vízvezetékkel, akkor csak addig kell keményen dolgoznia, amíg felépíti a vezetéket, utána a jövőben is fenn tudja tartani jövedelmét.
És te melyiket választod? Pablo vagy Bruno módszerét?
