"Igazságot hirdetni, vagy hasznos dolgokat javasolni az embereknek - biztos módja annak, hogy üldözzenek minket." (Voltaire)
A nyúl, a teknős és a sas
Ma Mike Summey, a "Hétvégi Milliomos" című könyv szerzőjének gondolatait osztom meg Veled. (A könyv egyébként kapható a Bagolyvár Kiadónál.)
Egy könyvet úgy olvasunk, hogy elkezdjük az elején, és folyamatosan haladunk a végéig. Az életedet úgy építheted fel, hogy a végéről indulsz - onnan, hogy mit akarsz megkapni -, és kiszámolod, mi kell ahhoz, hogy eljuss oda, ahová valóban el szeretnél jutni.
Ha az a sorsod, hogy baleset áldozata légy a pénzügyi autópályán, akkor valószínűleg a nyúl vagy a teknős kategóriák valamelyikébe tartozol. Vess egy pillantást a Pénzügyi Autópálya Áldozatai Kávéházának menüjére, és látni fogod, hogy az tele van nyulakkal és teknősökkel.
A nyulak azért szaladnak keresztül a pályán, mert mindig túl sok a sürgős dolguk a pénzügyi siker felépítésével. Pénzt fektetnek gazdagodj-meg-gyorsan sémákba. Nem akarnak azzal bajlódni, hogy megdolgozzanak a sikerért. Nagy sikert akarnak, méghozzá azonnal. Lottószelvényeket vesznek, pénznyerő automatákkal játszanak, lóversenyeznek. Annak ellenére, hogy egész csinos kis vagyont veszítenek el az évek során, meg vannak győződve arról, hogy a következő sarkon találkoznak hatalmas szerencséjükkel. Végül is, érvelnek ők, van egy János nevű barátjuk, és az ő nagybátyjának egy távoli városban élő veje egyszer egymillió dollárt nyert a lottón. Az azonnali meggazdagodás szirénhangja nagyon könnyen elcsábíthat minket. Valljuk be, mindnyájan megszédülünk, amikor látjuk, hogy a lottó főnyereménye elérte a 200 milliót. Ezt valakinek meg kell nyernie. Miért ne lehetnénk mi magunk ez a valaki? Nem lenne nagyszerű, ha ez a sok pénz a miénk lenne? Agyunk jobb féltekéje hamarosan édes ábrándozásba merül, elfojtva a bal félteke logikus gondolkodását, amelyik ezt üvölti: "Nem veszed észre, hogy a 200 millió dollár nyereményt több, mint 200 millió ember fizeti meg, akik elveszítik szelvényeik árát?" Az esélyünk valószínűtlenül kicsi.
Úgy tűnik, a nyulak nem veszik észre: azáltal, hogy össze-vissza futkosnak egy tucat különböző irányba a "szerencsés áttörés" lehetőségeit kergetve, saját magukat teszik ki annak, hogy elüssék őket. Elszalasztják ugyanis, hogy kihasználják a valódi lehetőségek előnyeit, amelyek ebben az országban a valós anyagi függetlenség eléréséhez adva vannak.
A teknősök ezzel szemben lelkiismeretesen felkelnek, és munkába mennek a hét öt, néha hat napján keresztül, rendszeres fizetést kapnak, kifizetik házuk jelzálog tartozását, autójuk lízingdíját, hitelkártyaadósságukat még időben, és úgy döntenek, hogy fizetésük maradékát inkább megtakarítják, mintsem szerencsejátékokon vesztegetnék el. Sokkal konzervatívabbak, mint a nyulak, és nem használják ki az adódó lehetőségeket. A jövőre terveznek, rendszeresen befizetnek a munkaadójuk által is támogatott nyugdíj-előtakarékossági számlájukra, befektetési alapokba fektetnek, vesznek néhány részvényt, és tekintélyes összegű pénzük van a bankban. Meg vannak győződve arról, hogy ha így folytatják keresett jövedelmük egy részének befektetését, az biztosítani fogja majd számukra a biztos és biztonságos nyugdíjas jövedelmet.
Húsz, harminc, negyven évvel ezelőtt ez nem is lett volna olyan rossz terv. Jó képzést kaptál volna, hűségesen dolgoztál volna egy nagy cégnél, lelkiismeretesen befizettél volna részesedést hozó nyugdíjszámládra, és nyugdíjasként elegendő pénzed lett volna ahhoz, hogy jól élj. Ma azonban már nem így működnek a dolgok. Ha körülnézel, láthatod, hogy egyedül a céges nyugdíjtervtől való függés felvállalása napjainkban naiv optimizmusra vall. Láthattad, hogy mi történt olyan cégeknél, mint az Enron, a Kmart, a WorldCom és mások. Jól és keményen dolgozó emberek tízezrei érték meg jövőjük megsemmisülését cégük kapzsisága vagy hozzá nem értése miatt.
A Hétvégi Milliomos gondolkodásmódja egészen más! A teknősöktől és a nyulaktól eltérően, akik a közúti balesetet szenvedők legnagyobb részét teszik ki, a Hétvégi Milliomosok inkább sasok. A sasok magasan szárnyalnak, és szélesebb perspektívájuk bölcsebbé teszi őket. Látják a teknősöket és a nyulakat, amint saját kicsiny világukban sürögnek-forognak, és nem látják át a nagy képet. A Pénzügyi Autópálya Áldozatai Kávéháza két igen eltérő okból van tele teknősökkel és nyulakkal. A nyulak többnyire anélkül ugranak ki az autópályára, hogy körülnéznének, gyakorta éppen az ott elhaladó autók kerekei alá. A teknősök ezzel szemben lazán felmennek az autópályára, és nem fogják fel, hogy a feléjük három kilométer távolságból közelítő teherautó el fogja ütni őket, hiszen olyan lassan mozognak. Lesz olyan is, amelyik megkockáztatja, hogy félúton megáll, fejét behúzza a páncélja alá, és csak üldögél ott. Talán éppen azt próbálja eldönteni, hogy vajon folytassa-e az útját a másik oldalra, vagy forduljon-e vissza oda, ahonnan elindult.
A pénzügyileg elbukott emberek vagy a nyulakhoz, vagy a teknősökhöz hasonlítanak. Nyulak, mert mindig valamilyen gazdagodj-meg-gyorsan séma után rohannak, és soha nem dolgoznak ki egy hosszú távú pénzügyi stratégiát. Vagy teknősök, akik napokig vagy hetekig agonizálnak, mielőtt meghoznának egy döntést, majd azután, hogy ezt megtették, rögtön meg is gondolják magukat, és nem csinálják végig. Éppen úgy, mint a sebesen haladó teherautó útjában lebénult teknős, aki nem tudja, hogy haladjon-e tovább, vagy inkább vonuljon vissza.
Láttál már olyat valaha, hogy egy sast elütött volna egy teherautó? Ilyesmi egyszerűen nem történhet meg! A Pénzügyi Autópálya Áldozatai Kávéházában sas soha nem szerepel a menüben! A szárnyaló sas nem végez zuhanórepülést a folyamatosan áramló forgalomba, mivel elég nagy távolságból látja a közeledő autókat. Nagyobb sebességgel mozog, de ezt más perspektívával teszi; olyannal, amely abból adódik, hogy ismeri az egész környezetet, és bölcsen cselekszik, mivel képes arra, hogy átlássa az egész nagy képet. A sikeres emberek is ilyenek. Kifejlesztik magukban azt a képességet, hogy előre észrevegyék a csapdákat, és elkerüljék azokat, de arra is terveznek stratégiát, hogy mit tegyenek akkor, ha mégis beleesnének.
A világ teknősei és nyulai ilyeneket mondanak egymásnak: "Azoknak az embereknek nagyobb szerencséjük volt, mint nekem. A megfelelő helyen voltak, a megfelelő időben. Ha nekem is ugyanolyan lehetőségeim adódtak volna, mint nekik, én is sokkal sikeresebb lennék." Inkább kifogásokat keresnek, ahelyett, hogy beleadnák azt az erőfeszítést, amelyet a siker megkövetel. Még nem tanulták meg, hogy a szerencse a legtöbb esetben nem más, mint a felkészültség és a lehetőség találkozása. A teknősök és a nyulak több időt töltenek azzal, hogy kifogásokat keressenek, mint amennyi idő ahhoz kellene, hogy a legtöbb problémájukat megoldják. Rájöttek, hogy a kifogások gyártása sokkal kevesebb munkát igényel, mint egy pénzügyi stratégia kialakítása és véghezvitele. Ez ugyanis megkövetelné tőlük, hogy felismerjék: amit a múltban csináltak, az hibás volt, és vállalniuk kellene érte a felelősséget. Ha félnek felvállalni a felelősséget pénzügyi tökéletlenségükért, annak az lesz a következménye, hogy tovább folytatják a kísérletezést, hogy átkeljenek ugyanazon az autópályán. Az eredmény természetesen soha nem változik, és végső soron gazdasági baleset áldozatai lesznek.
