Ugyan ki dől még be az MLM-eknek?!

Nem így akartam, vagy legalábbis nem ez volt a célom az elején - de úgy látszik, az Univerzum azt akarja, hogy ezzel foglalkozzak :-) - már megint elém került egy honlap, amelyen "jól" megfogalmazták, hogy mi is az az MLM. Nem idézem szó szerint, mert nem akarom a honlap íróját hibáztatni, csak éppen rettenetesen hiányosak az információi.

Azzal is tisztában vagyok, hogy ennek a blognak az olvasói pontosan tudják, hogy mi az az MLM. Amit most közreadok, azt azzal a céllal teszem, hogy ahol csak tudjátok, terjesszétek - vegyétek át, amit írtam, akár szó szerint is; még azt se bánom, ha nem jelöltök meg engem forrásként, de tisztázzuk végre a tényeket, hogy mi is az az MLM!

1. A fizetős vásárlói közösségeket NEM hívják MLM-nek. Az MLM azt jelenti, Multi-Level Marketing, azaz többszintű ajánlási rendszer, amint azt Te is nyilván pontosan tudod. Az MLM mindössze annyit jelent, hogy a rendszerben dolgozók a saját munkájuk után kiskereskedelmi jutalékot kapnak, az általuk behozott és betanított munkatársaik munkája után pedig nagykereskedelmi jutalékot vagy más néven bónuszt. Teljesen más kérdés, hogy az MLM-rendszeren belül, ami tulajdonképpen a franchise egyik formája (lásd benzinkutak, élelmiszerbolt-láncok, szállodaláncok, gyorsétterem-láncok és így tovább) pontosan mit kell csinálnia annak, aki benne dolgozik.

2. Valóban sok "hálózatépítő" csak azt akarja, hogy az új belépőik befizessék a csatlakozási díjat, mert ezekből a befizetésekből ők kapnak pénzt. Ez egy illegális dolog, mert a korábban belépők között osztják szét a későbben belépők befizetéseit. Ez úgy hívják, hogy PILÓTAJÁTÉK. A valódi, legális és tisztességes MLM-ekben értékes termékek vagy szolgáltatások kereskedelmével foglalkoznak. Ahol nincs eladás, ott nem keletkezhet nyereség sem, tehát nincs mit visszaosztani - ez pilótajáték. Ahol van kereskedelem, ott van nyereség, és ott van jutalék is - ez a KÖZVETLEN ÉRTÉKESÍTÉS, amit igen, sokszor MLM-rendszerben végeznek, de nem mindig (lásd pl ingatlanközvetítők).

3. A tisztességes MLM-rendszerekben nincs belépési díj, vagy csak minimális, hanem a legtöbbször azt írják elő, hogy vegyél egy kezdőcsomagot, amelyben kedvezményes áron megkapod a cég néhány alaptermékét személyes kipróbálásra, hogy lásd, jók-e, tudsz-e velük azonosulni, értéket tudsz-e adni, ha ajánlod őket. De ennek a kezdőcsomagnak az árából a szponzor (aki behozta az új embert) egyetlen fillért sem kap, tehát neki nem az az érdeke, hogy beléptessen új embereket, hanem az, hogy megtanítsa őket pénzt keresni, és akkor majd ő is fog kapni bónuszt.

4. A tisztességes MLM-rendszerekben nincs havi kötelező vásárlás! Vannak minősülési szintek, amelyek eléréséhez meghatározott fokú teljesítmény kell, de ez nem azt jelenti, hogy ennyit kell megvenned havonta vagy évente vagy akármikor, hanem az, hogy ennyit kell eladnod! Ha nem sikerül, akkor majd sikerül legközelebb, semmi következmény nincs.

5. Valóban érdemes saját használatra IS vásárolni és használni a termékeket (márpedig ha jónak találod őket, miért ne tennéd), de üzleti szempontból azért, mert közvetlen értékesítésről, személyes ajánlásról beszélünk, és nem ajánlhatunk úgy egy terméket, hogy nézd, itt ez az akármi, én ugyan még nem használtam, de Neked biztos jó lesz - ki hinne így nekünk? Hogyan tudnánk így eladni?

6. Vannak olyan MLM-hálózatok is, ahol nem nekünk kell a termékek vagy szolgáltatások eladásával foglalkoznunk, hanem erre a célra fel van építve a rendszer (egy webáruház vagy egy közösségi oldal reklámokkal), és erre kell felhívnunk az ismerőseink figyelmét. De a feladat itt is ugyanaz, ami a "termékes MLM-ek"-nél: személyes ajánlással értékes dolgokat kell közvetítenünk!

Tehát összefoglalva: számos tisztességes MLM-cég működik úgy, hogy nincs belépési díj, nincs havi kötelező vásárlás, és ha valaki elad egy terméket, azonnal megkapja a jutalékát, nem kell "gyűjtenie a pontjait", hogy elérje a kifizetést. A legfontosabb azonban az: sok mindenkinek, például a kisgyerekekkel otthon lévő anyáknak (akik számára különben eredetileg kitalálták ezt az egészet) sokszor nincs más lehetőségük a pénzkeresésre, mint egy ilyen rendszerhez csatlakozni. De mindenki felnőtt ember, tessék megkérdezni a pontos feltételeket, mielőtt aláírunk egy szerződést. És tájékozódjunk, mielőtt ex cathedra kijelentünk valamit - az információ sokat ér, a pontos információ egyenesen kincs.

Születésnap

A születésnap, túl azon, hogy alkalom az ajándékokra, a gratulációkra, az összegyűlésekre, és - főleg - a tortákra!, nálunk, vagy csak nekem, valahogy mindig az értékelés, a számvetés ideje is. Mit értem el az előző óta? Hol tartok most a vállalkozásomban, mennyit sikerült megvalósítanom az egy évvel ezelőtti terveimből?

A negyedik fiam ma még csak kétéves, hát az ő szénája tökéletesen rendben van. Az elvárható módon megtanult járni, futni, lépcsőn menni, egyedül eszik, egész mondatokat mond, köszön, bocsánatot kér, és tudja, hogy hogy hívják és hány éves. De mi a helyzet velem? Amikor tavaly ő az első lépéseit tette, én akkor írtam a Haladó OkosKismama levélsorozatomat. Amikor ő az első szavait mondta, én akkor kezdtem az első, megrendelésre készített reklámkampányomat. Amikor ő először szólt, hogy tisztába kell tenni, én akkor lettem kész az első, másvalakinek összerakott weblapommal. Haladtam annyit egy év alatt, mint a kisfiam?

Természetesen tudom, hogy egy kisgyerek fejlődése nem ugyanolyan tempójú, mint egy vállalkozásé (szerencsére! mert ha ő is úgy haladna, ahogy én a négy gyerek mellett, tán tíz évig kellene pelenkáznom! :-) - de azért elégedett vagyok mindkettőnkkel. Gondolom, Te is úgy vagy ezzel, ha család mellett vezetsz egy vállalkozást, mint én: sokszor érzed magad türelmetlennek, szíved szerint a weblapoddal haladnál, hogy legyen végre valami eredmény, és ne csak azt lássa a család, hogy "Anya már megint a gép előtt ül". Gondolom, Neked is sokszor kell bölcsen önmérsékletre intened magad, ugyanúgy, mint nekem, amikor az eszed egy blogbejegyzésen jár, de közben az angolleckében kell segítened.

Szerencsére azonban hamar eljön az este kilenc óra, és mind elalszanak. Micsoda lehetőségek nyílnak meg előtted! :-) Hiszen csend van az egész lakásban, a gondolataid szabadon szárnyalhatnak, és oly fiatal még az éjszaka!...

Vannak, akik szeretnek minél hamarabb odaérni, ha mennek valahová, és az első adandó alkalommal felhajtanak az autópályára. Én a magam részéről inkább megyek a falvakon át. Ha már úton vagyok, szeretem élvezni magát az úton levést is. Az utazás lényege - szerintem - az út maga, nem a megérkezés. No nem a saját kútfőmből vagyok ilyen okos, ez egy keleti bölcsesség, amely nagyon megtetszett nekem, elsősorban azért, mert pár évvel ezelőtt egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy leesett az első hó, nincs a fákon egy árva levél sem, és - esküszöm - nem emlékeztem, hogy mikor hullottak le. Pedig a gyönyörű, színes ősz a kedvenc évszakom. Ekkor határoztam el, hogy többé ilyen nem lesz. Igenis észre akarok venni minden tarka útszéli virágot, minden buszmegállóban álló fejkendős nénit, minden libát őrző mezítlábas kislányt, minden kétszáz éves fa harangtornyot. Bánom is én az autópályát, bánom is én, ha csak négy év alatt lesz eredményes vállalkozásom.

Hiszen közben nem maradok le a fiaim fejlődésének egyetlen mozzanatáról sem.

Favágás, repülés, gyereknevelés

Micsoda rejtélyes cím így szombat estére, igaz? :-)

Többek között azt is szeretem az interneten, hogy egy csomó jó tanmesét lehet találni rajta, amelyek időnként remekül megvilágítanak egy-egy problémát. Mostanában több helyen is olvastam két ilyen történetet - és mindjárt ki is derül, mit jelent a cím.

Az egyik tanmese arra emlékeztet, amikor repülőgépen utazunk, és a stewardess elmagyarázza, mit kell tennünk, amikor a kabinban esik a nyomás, és kiesnek az orrunk elé az oxigénmaszkok: először a saját arcunkra tegyük fel, és csak azután a gyerekünkére, hiszen ha először - önzetlenül - neki próbáljuk feladni, akkor esetleg mi elájulunk, és nem tudunk neki sem segíteni. A másik tanmese az öreg meg a fiatal favágóról szól: utóbbi nagy lelkesen egész álló nap dolgozik, soha meg nem áll, míg az öreg minden órában leül, és pihen tizenöt percet. A főnökük legnagyobb meglepetésére azonban az öreg favágó egyenletesen termel, míg a fiatal az első pár nap csúcsteljesítménye után folyamatosan hanyatlik, és hiába dolgozik már kétszer annyit, mint az öreg, mégis kevesebb fát tud kivágni. Végül aztán a főnök megkérdezi az öreget, hogy hogyan lehetséges ez. - Egyszerű - válaszolja az öreg favágó. - Én minden pihenőidőmben megélezem a fejszémet.

Talán ismerted már ezeket a történeteket, talán nem, mindenesetre úgy gondolom, nem kell sokat fejtegetnem, hogy mi a tanulságuk, és hogy mi köze lehet mindennek a gyerekneveléshez meg a családbarát vállalkozáshoz. Igen, ha magunknak nem hagyunk szusszanásnyi időt sem, hogy megélezzük a fejszénket, nem tudunk erős, friss, jó anyák lenni. Igen, ha a magunk szervezetének nem adjuk meg, ami jár neki, nem tudunk segíteni a szeretteinknek sem. Pláne nem tudunk a család mellett még egy vállalkozást is vezetni...

A kisgyerekes anyáknak sokszor nem a hétvége a pihenés ideje - így vagyok ezzel én is -, hiszen akkor otthon az egész család, talán hétközben máshol esznek, de hétvégén otthon, tehát főzni kell, aztán talán a házimunkákra sem jut idő a mindennapok rohanásában, tehát mosni, takarítani kell, és legtöbbször az anya az, aki úgy gondolja, az ő szükségleteire majd később, valamikor sort kerít, hiszen most a család fontosabb.

De biztosan van a Te életednek is egy-egy nyugalmasabb órája. Talán vannak nagyobbacska gyerekeid, akik már óvodába - iskolába járnak, a férjed meg dolgozik, és ha van is otthon egy kisbaba, hétköznap napközben biztosan alszik legalább egyszer hosszabb ideig. Használd ezeket az órákat, de ne használd KI őket: próbálj meg ilyenkor pihenni, feltöltődni valami otthon is végezhető hobbyval, ilyenkor olvass, kertészkedj, vagy nézelődj, tanulj az interneten. A takarítás ráér akkor, amikor a nagyobbak is hazaérnek.

És az sem bűn, ha egy-egy napra beállítasz egy nagymamát vagy nagynénit. Nálunk szerencsére anyósomék közel laknak, így mind a négy gyereknél rutin volt, hogy hetente egy napot náluk töltöttek már párhónapos koruktól kezdve. Így minden héten - hacsak nem voltak betegek - volt egy napom, amikor elintézhettem pár hivatalos dolgot, nagyobb bevásárlást, aztán elmehettem egy fitness-terembe vagy uszodába, vagy egyszerűen csak otthon maradtam, és egy jó könyvvel végigheverésztem a napot.

Nem kell, hogy lelkifurdalásod legyen azért, ha ilyesmire vágysz, sőt, meg is szervezed! Kell, hogy magadnak is juttass egy kis oxigént, és kell, hogy újra meg újra megélezd a fejszéd! És ha ezt nem tanulod meg addig, amíg csak a családodról kell gondoskodnod, nem fogod megtanulni akkor sem, amikor a vállalkozásodhoz is kell majd az időd és az energiád.

Neked sikerül pihenned időnként? Írd meg a hozzászólások között!

Az álom folytatódik

Ez év tavaszán hallottunk először Susan Boyle-ról, aki egyik napról a másikra világhírt ért el a Britain's Got Talent tehetségkutató versenyen való fantasztikus szereplésével (itt az áprilisi cikkem és a videó, amelyet néhány nap alatt közel 30 millióan néztek meg). Cikkem után vitáztunk kicsit azon, hogy mennyire törékeny egy ilyen "egynapos sztár" élete, és hogy vajon mi lesz Susan sorsa.

A verseny döntője után, amelyet Susan nem nyert meg, úgy tűnt, a pesszimistáknak lesz igazuk, mert ugyan a hölgy lemezkészítési és filmezési ajánlatokat is kapott, a nyomás alatt összetört, és egy londoni klinikára került. Ott azonban hamarosan összeszedte magát, és tegnapelőtt fantasztikus megújult külsővel és megerősödött belsővel énekelt az America's Got Talent döntőjében. Piers, az eredeti angol zsüri tagja is ott volt, és a közönséggel együtt meghatottan, állva ünnepelték Susant, aki a napokban megjelent új albumának egyik dalát énekelte.

Úgy gondolom, Susan Boyle erős ember, aki most már nemcsak fellépésével ígéri, de be is bizonyította, hogy méltó az elismerésre, és talpra tud állni mégoly krízishelyzetben is. Tiszta szívemből kívánok neki minden jót - és Neked is, kedves Blogolvasóm, elsősorban bátorságot, hogy elindulj azon az úton, amellyel megvalósíthatod álmaidat.

Neked mi okoz gondot?

Hiába értesz a szakmádhoz, amikor vállalkozást indítasz benne, már nem szakmabeli, hanem cégvezető leszel. Azaz tulajdonképpen meg kell tanulnod egy új szakmát.

Ha olvastad már Michael E. Gerber "A vállalkozás mítosza" című könyvét, akkor ezek a gondolatok ismerősek lehetnek számodra. (Ha pedig még nem olvastad, sürgősen tedd meg - alapmű!) Gerber arra keresi a választ a könyvben, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy az induló vállalkozások nyolcvan (!) százaléka tönkremegy az első öt évben, és még az ezt az időszakot túlélők további nyolcvan százaléka sem éri meg a tízéves kort.

Mindenképpen érdemes elolvasnod ezt a könyvet, ha egy kisvállalkozás indítását tervezed, és érdemes észrevenned Gerber igazát: amikor egy pék kenyeret süt, mindent tud a kenyérsütésről, de amikor ugyanez a pék vállalkozásba fog, már nem a kenyérsütés a fő feladata - pedig a legtöbben ezt hiszik -, hanem az, hogy a pékség bérleti díja ki legyen fizetve, a kemence be legyen fűtve, a nyersanyagok időben ott legyenek, az eladó kinyissa a boltot reggel, a járulékok és adók be legyenek fizetve, minden folyamat nyilván legyen tartva és így tovább.

A szegény pék pedig felsóhajt: jó, de ha mindezt magamnak kell intéznem, mikor lesz időm és energiám kenyeret sütni?! Pedig én annyira élvezem a kenyérsütést...

Bizony, a jó pék jó kenyeret süt. A pékség vezetőjének azonban nem péknek kell lennie, hanem cégvezetőnek...

Van persze, aki azért indít vállalkozást egy adott szakterületen, mert ért hozzá, csinálta, de már nincs kedve tovább csinálni, inkább irányítani akarja. Ez a jó hozzáállás! Az ilyen már nem kényszervállalkozó, ő a vállalkozás kedvéért nyitja meg az üzletét, és már nem ő akar a kemence mellett állni hajnalban! Természetesen felvehet könyvelőt, adótanácsadót, akár üzletvezetőt is, ha akar, vagy végezheti ezeket a munkákat ő maga, ha tudja és van kedve hozzá, de az biztos, hogy ha sikeres vállalkozást akar, nem keverheti össze, hogy mi az ő dolga és mi az alkalmazottaié.

Ha azonban Neked nincs kedved, energiád alkalmazottakkal bajlódni, vagy tartasz attól, hogy mások (és családjuk) élete Tőled függjön, akkor kénytelen vagy mindent magad csinálni. Te gondoskodsz minden feltételről napközben, és Te sütöd a kenyeret is hajnalban. Jó, átvitt értelemben gondolom - Te írod a blogbejegyzéseket, Te csinálod a linkcseréket, Te rajzolod meg a bannereket, Te foglalkozol a keresőoptimalizálással, Te könyvelsz, és Te gondoskodsz a terméked legyártásáról, kiszállításáról és kiszámlázásáról is.

Egyszóval a céged - Te magad vagy...

Akármennyire tetszik is ez a gondolat elsőre, sajnos azt kell mondanom, hogy nem jársz jó úton, ha így gondolod. Ha a céged Te magad vagy, az azt jelenti, hogy soha nem mehetsz el szabadságra, soha nem lehetsz beteg, azaz sokkal nagyobb rabszolgaságban élsz, mint amikor alkalmazott voltál... Biztos, hogy ezt akarod?

Igazán szeretném tudni, hogy Neked mi okozza a legnagyobb gondot a vállalkozásoddal kapcsolatban. Jogi és adótanácsokra lenne szükséged? A marketingben szorulsz segítségre? Nem tudod, hogyan juthatnál egy jól működő honlaphoz? Vagy még azt sem tudod, hogyan tudsz pénzt kihozni a szakismereteidből?

Kérlek, írd meg a hozzászólások között, gondolkodjunk együtt!

Háztartástan

Milyen is az igazán családbarát vállalkozás? Sokat beszélünk, gondolkozunk erről, miközben a válasz réges-régen megszületett - már több, mint ötven éve tudják, akik olvasták az alábbi alapművet! :-)

Az Egyesült Államokban 1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amelyet háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből:

Készítse el a vacsorát időben. Már reggel tervezze meg, vagy akár előző este, hogy a férjét finom vacsora fogadja, amikor hazaér a munkából. Így adja tudtára, hogy gondolt rá, amíg ő dolgozott, és gondját viseli a szükségleteinek. A férfiak többsége éhes, amikor megérkezik a munkahelyéről, és a kedvenc ételének elkészítésével kielégíti a meleg fogadtatás iránti vágyát.

Készüljön fel a fogadására. Pihenjen 15 perccel az érkezése előtt, így Ön friss és üde lesz, amikor megérkezik. Igazítsa meg a sminkjét, tegyen szalagot a hajába, és nézzen ki frissen. Az Ön férje sok időt töltött a munkahelyén fáradt emberek között. Legyen érdekes és vidám. Az ő munkanapja unalmas volt, és szüksége van egy kis szórakozásra - és az Ön egyik kötelessége, hogy ezt biztosítsa.

Csökkentse a zajt. Amikor a férje hazajön a munkából, kapcsolja ki a háztartási berendezéseket, és mondja meg a gyerekeknek, hogy ők is csendesedjenek el. Legyen boldog, hogy láthatja őt. Melegen mosolyogjon rá, és mutassa ki őszinte vágyát, hogy teljesítse a kívánságait.

Hallgassa meg, amit mondani akar, és még ha Önnek is sok mondanivalója van számára, ne tegye azt közvetlenül a hazaérkezését követően. Először ő beszéljen, biztosan fontosabb dolgok kavarognak a fejében Önnél. Ne zavarja.

Ne panaszkodjon, ha a férje későn érkezik haza, vagy ha este el akar menni vacsorázni Ön nélkül. Vita helyett próbálja meg megérteni, mekkora nyomás alatt van a munkája miatt. Amikor otthon van, biztos pihenni és ellazulni szeretne.

Végezetül ne tegyen fel szükségtelen kérdéseket, és ne gyanakodjon az ítélőképességében vagy feddhetetlenségében. Ne felejtse el, hogy ő a ház ura, és mint olyan, mindig keresztülviszi a saját akaratát becsületesen és igazságosan.

És jegyezze meg, a jó asszony tudja, hol a helye.

Noha természetesen van a fenti szövegben néhány megállapítás, ami manapság már idejétmúlta (ugye? :-) szerintem ezt a könyvet férfiak írták :-), azért minket, nőket mégiscsak elfog valami nosztalgikus érzés ezt olvasva. Én legalábbis sokszor elábrándozom egy pillanatra: milyen kellemes is lenne, ha a férjem eleget keresne ahhoz, hogy nekem semmi mással ne kelljen foglalkoznom, mint azzal, hogy kellemes és barátságos otthont teremtsek a számára és a gyerekeink számára! Persze azért akkor is kitalálnék magamnak valamit, ami engem érdekel, és amelyben én is kiteljesedhetek, másmilyen szerepben, mint ami az anyáé és feleségé, de ez nem lenne kényszer számomra!

Az lenne csak az ideális, családbarát vállalkozás, igaz?