2009. január 17., szombat

A világmindenség semmit sem adhat

"A világmindenség semmit sem adhat a markodba, amíg abban olyan dolgokat szorongatsz, amiktől meg kellene szabadulnod."

Amíg nem vállalod a felelősséget, nem lehetsz a sorsod fordítója.

Sokféleképpen meg lehetne ezt fogalmazni, de talán a legtömörebben, a legérthetőbben egy Csapó Idával készült interjúban olvastam erről. Csapó Ida női önismereti tréner, nők és pénz specialista, honlaptulajdonos és blogíró. A tréningjei, a rendezvényei kapcsán sok nővel találkozik, dolgozik együtt. Egy, a Barátnő.com című szlovákiai honlapon megjelent interjúban többek között arról beszélt, hogy szerinte mik a legnagyobb akadályok, amelyek miatt valaki nem gazdagszik.

"A szemlélet, a hit, illetve a korábban kialakult rossz szokások - ezek lehetnek a legfőbb okok. Úgy látom, hogy a magyarok között nagyon általános a negativizmus, a pesszimista hozzáállás, a mások okolása. Az anyagilag-lelkileg gazdagok, jólétben élők, a bőség áramlásába bekerülők mindegyike azt vallotta, amit egy magyar mondás gyönyörűen fejez ki: mindenki a saját sorsának a kovácsa.

A teljes felelősségvállalás minden tettünkért, a szembenézés a tévedéseinkkel, a hibáinkkal, ez visz csak előre. Úgy, hogy az értékeinket, az erősségeinket értékeljük, mindig ott tudjuk magunk mögött, és a velünk történteket - bármilyenek is - tapasztalatnak fogjuk fel. Közben nagyon üdvös, ha hiszünk abban, hogy az ember élete végéig képes a fejlődésre. Szerintem a saját változásunk, az egyre bölcsebbé válásunk az emberi élet egyik legnagyobb ajándéka - ezt tudom másoknak is tanácsolni.

Saját magunkkal töltjük a legtöbb időt, éjjel-nappal, nem mindegy hát, hogy milyen a kapcsolat önmagunkkal. Mindenkiben csodálatos források vannak, és ha valaki hisz ebben, akkor át tudja írni a kialakult rossz szokásait is.

Amit még nagyon fontosnak tartok, hogy pozitív emberekkel vegyük körbe magunkat, akik támogatják a törekvéseinket, és nem azt szajkózzák, hogy ez vagy az nem fog sikerülni, noha ők maguk ki sem próbálták. Mi több: én nagyon meggondolom azt is, hogy az álmaimból, a terveimből, a céljaimból mit és kivel, mikor osztok meg. Az idő = élet, azaz tényleg hiszem, hogy egyenlő az időnk az életünkkel."

Ehhez szorosan kapcsolódik az alábbi történet:

Japánban egy vendéget megismertettek egy népszerű japán itallal. Az első pohár után úgy látta, hogy a szobában a bútorok elkezdtek mozogni.
- Ez aztán erős ital - mondta vendéglátójának.
- Nem különösebben - válaszolta az. -, ez ugyanis egy földrengés volt.

Talán a helyes helyzetértékelés helyes mondatokra és döntésekre is vezet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése