Csak egy anya

(egy interneten keringő történet)

Egy nőtől - miközben jogosítványát újította meg egy önkormányzati hivatalban - egy adatfelvevő hölgy megkérdezte, hogy mi a jelenlegi foglalkozása. A megkérdezett egy ideig tétovázott. Bizonytalan volt, hová is sorolja magát. "Arra gondolok" - magyarázta az adategyeztető - ", hogy van-e munkája, vagy csak..?" "Természetesen van munkám!" - csattant fel a nő. - "Anya vagyok." "Nincs 'anya' kategóriánk foglalkozásként. A 'háztartásbeli' fedi le ezt" - mondta az adatfelvevő segítőkészen.

Már szinte el is felejtettem ezt a történetet, mígnem egyik nap ugyanilyen helyzetben találtam magam a városházán. A hivatalnok nyilvánvalóan egy karrierista nő volt. Magabiztosan, hatékonyan dolgozott, olyan jól csengő címet viselt, mint például "Hivatali kikérdező" vagy "Városi adatfelvevő".

"Mi a foglalkozása?" kérdezte. Mi késztetett arra, hogy ezt válaszoljam...? Nem tudom!... A szavak egyszerűen kibuggyantak belőlem:

"Gyermekfejlődési és emberi kapcsolatok területén dolgozom társkutatóként."

A hivatalnok abbahagyta pillanatnyi munkáját, golyóstolla megállt a levegőben. Felnézett, mint aki rosszul hallott. Megismételtem a titulust lassan, kihangsúlyozva a leglényegesebb szavakat. Aztán csodálkozva láttam, hogy ezt mind leírta nagy fekete betűkkel a hivatalos kérdőívre. "Megkérdezhetem" - mondta a nő érdeklődve. - ", egész pontosan mit csinál ezen a területen?"

Hűvösen, az izgalom legkisebb jele nélkül a hangomban, szinte kívülről hallottam, amint így válaszolok: "Folyamatos kutatási programban veszek részt (melyik anya nem), laboratóriumban és terepen is (normálisan azt mondtam volna: kint és bent), dolgozom a feletteseimnek (az egész családomnak), és van már négy kreditem is (mindegyik lány). Természetesen a munkámhoz tartozó tevékenység igényli a legtöbb figyelmet az ember-szakmákban (melyik anya tagadja ezt?) és gyakran dolgozom naponta 14 órát (inkább 24-et). Ebben a munkában jóval több a kihívás, mint más, 'átlagos' foglalkozásoknál. A jutalom inkább a megelégedettség, mint pusztán a pénz."

Érzékelhetően folyamatosan nőtt az elismerés a hivatalnok hangjában, amint kitöltötte a nyomtatványt. Felállt, és személyesen kísért az ajtóig.

Miközben hazafelé vezettem, fényes új karrierem lebegett a szemem előtt. Otthon 13, 7 és 3 éves labor-asszisztenseim üdvözöltek. Az emeletről hallottam új (6 hónapos) kísérleti modellünket gyermek-fejlesztési programunkból, amint új hangmintáit próbálgatja.

Úgy éreztem, ütést mértem a bürokráciára. Hivatalos feljegyzés készült rólam egy, az emberek számára elfogadhatóbb foglalkozásról. "Egy újabb anya", vagy "Anyaság" már nem hangzik elég jól. Micsoda pompás pálya! Különösen, ha van egy titulus is az ajtón. Netán ez teszi a nagymamákat "haladó" kutatási munkatárssá a gyermekfejlesztési és emberi kapcsolatok területén, a dédnagymamákat pedig a haladó kutatási munkatársak ellenőreivé? Szerintem igen! Még azt is gondolom, hogy a nagynénik kutatási munkatárs asszisztenssé léphetnének elő!

El fogok esni!

"Szinte mindenkit át lehet verni egyszer. Néhány embert többször is be lehet csapni. De soha nem tudod átrázni ANYUCIT!" (Murphy-törvény)

"El fogok esni!"

Tegyük fel, hogy van egy egyéves kisgyereked. Feláll, és tesz végre egy lépést egyedül - de persze elesik. Mire Te azt mondod: "Na jó, kicsim, megpróbáltad, de nem megy, látod. Ne próbálkozz vele többször!"

Ugyan melyik anya mondana ilyet? Ugye, hogy Te sem? Hát persze, hogy nem. Biztatnád, hogy semmi baj, álljon csak fel, és próbálja meg újra, és ezt addig mondogatod neki, amíg meg nem tanul járni. A járni tudás jutalma végül sokkal nagyobb, mint az esések okozta fájdalom.

Gondolod, hogy az üzleti életben ez másként van? Miért gondolja sok kezdő vállalkozó, hogy ha egyszer elbukik, akkor soha többé nem szabad újra megpróbálnia? Én inkább ezzel a példával biztatok mindenkit, aki a lehetséges kudarcok miatt egyáltalán nem akar belevágni egy önálló vállalkozásba, hogy attól, hogy elbukik, akár többször is, attól még lehet végül nagyon sikeres.

Tudod, a sikeres embereket a sikertelenektől pusztán annyi különbözteti meg, hogy eggyel többször álltak fel a padlóról.

Éld az álmaidat!

"Próbálkozás? Az csak az első lépés a kudarc felé." (Homer Simpson)

vagy más megfogalmazásban:

"Ne próbálkozz. Csináld. Vagy ne csináld. Nincs próbálkozás." (Yoda a Csillagok háborújában)

Álmodj! Éld az álmaidat! A saját álmaidat éld!

Az alábbi írás egy kedves ismerőseim gondolatai alapján, a sajátjaimmal kiegészítve készült.

Mindannyian gazdag képzelőerővel születünk. A gyerekek 5 éves korukig nem is tudnak különbséget tenni álom és valóság között. Tudod, miért? Mert az elménk számára nincs is különbség. Ezzel a gazdag kinccsel jövünk a világra, és a környezetünk mindent megtesz, hogy elzárja előlünk a kincsesbányánkat. Ha most kicsik a gyerekeid, akkor ne kövesd el ezt a hibát velük szemben. Inkább tanulj tőlük álmodni, és éld velük együtt az álmaikat. A fiamnak az az álma, hogy híres focista lesz. Nem repesnék a boldogságtól, ha tényleg az lenne, de az a fontos, hogy ő mit akar. A nagylányomnak az volt az álma, hogy színésznő legyen. Az is lett. Ennek sem örülök felhőtlenül, de ez az ő életük. Nekem pedig tiszteletben kell tartanom az álmaikat. Nem az a fontos, hogy én látom a veszélyeit mindkét pályának, hanem az, hogy ők boldogok legyenek. Az én szüleim sem örülnek annak, amit csinálok, de ez nem állít meg engem sem.

Ezt érted?

Mindenki csak a saját álmait élheti!

Mindenkinek meg kell tanulni újra álmodni. Mégpedig úgy, mintha sem az idő-, sem a pénzkorlát nem létezne. Ugyanis nem is létezik, csak a fejünkben. Minden korlát a fejünkben van, és nem a körülményeinkben. Bármid lehet, bármit tehetsz, ha megfizeted az árát.

Világunkban rend van, mert törvények uralkodnak. Léteznek fizikai, kémiai, biológiai, pénzügyi és lelki törvények is. Ezek akkor is működnek, ha hiszel bennük, és akkor is, ha nem hiszel. Ezért azt kapod vissza, amit adsz. Pontosan annyit. Nem akkor, és nem attól, akinek adtad, de visszakapod, ebben biztos lehetsz. Akkor is, ha jó dolgot adtál, és akkor is, ha rosszat.

A mostanában sokat emlegetett vonzás törvénye úgy működik, hogy ha pozitív, örömteli gondolataid vannak, akkor egyre szeretetteljesebb, elfogadóbb emberré válsz. Azokat az embereket fogod vonzani, akik hasonlóak hozzád, és általuk, velük Te is és a környezeted is egyre közelebb kerültök a céljaitok megvalósításához, vagyis egymást segítitek.

Ha folyton panaszkodsz, ha mindenkiben a rosszat látod, akkor negatív rezgéseket bocsátasz ki, és bevonzod azokat az embereket, akik hasonlóak hozzád. Vagyis egymást húzzátok le a mélybe, és hamarosan azt veszed észre, hogy nincs miből fizetned a számláidat, de a többieknek sincs.

Hosszú távon a pozitív gondolkodású és a negatív gondolkodású emberek nem tudnak együtt élni, hasonló a hasonlót fogja vonzani. Nézz körül, kik vesznek ma körül! Jól nézd meg őket, mert pár éven belül Te is olyan leszel, mint ők! Biztos, hogy ezt akarod? Olyan emberek vesznek körül, akik jó mintát mutatnak a számodra?

Ha nem, akkor ideje új ismerősök után nézni! De a legfontosabb feladatod, hogy saját magadon dolgozz. Álmodd meg, hogy milyen emberré szeretnél válni, és kezdd el a visszahúzó szokásaidat előrevivő szokásokká alakítani. Ne felejtsd el: egy új dolgot, ahhoz, hogy szokássá váljon, legalább három hétig folyamatosan kell csinálni, és a kulcsszó itt a folyamatosság!

A siker nem más, mint sikeres szokások gyakorlása, és az első lépés a gondolkodásunk átalakítása. Vagy ahogyan Arisztotelész fogalmazott: "Azok vagyunk, amit rendszeresen teszünk. Tehát a kiválóság nem tett, hanem szokás."